beretyo Hozzászólásai

Egész jó film volt, de ez volt az első és egyben az utolsó alkalom, hogy megnéztem. Filmekben a kedvenc témáimhoz tartozik az ilyen lélekmegtörős miaszösz, de ez a film ráébresztett, hogy sem én, sem mások, akik ide betévedtek, nem jobbak a Lambrick családnál. Csak gondoljatok bele! A fickó azért indította a játékot, hogy megnézze a való életben a valódi emberek milyen döntéseket hoznak, ha csak 2 opciójuk van. Tulajdonképpen én is ugyanabból az okból néztem meg ezt a Thrillert, szóval csak annyi különbség köztem és Lambrick között, hogy én beértem egy filmmel, ami egy író beteg elméjéből származik, ő pedig valódi embereket akart, és ez gondolat nagyon, de nagyon nyugtalanító. Úgy gondolom, jobb ha egy ideig elkerülöm a hasonló filmeket, és áttérek a Hupikék törpikékre, az legalább jót tesz a léleknek. 8/10

Kész röhej az alak a brit akcentusával, öröm hallgatni, amikor beszél. John Oliver-show az elmúlt hét híreiről a kedvenc híradós műsorom. Jelenleg az övé az egyik legmegbízhatóbb híradós műsor Amerikában, annak ellenére, hogy nem amerikai és nem híradós, hanem humorista.
Sajnos Magyarországon nem túl ismert, mert csak az HBO adja a műsorát, azt is csak feliratozva, akinek meg nincs pénze rá, az csak angolul tudja nézni, felirat nélkül.

Nem semmi az alak, sokáig csak kissebb szerepeket kapott, egy Jurassic World vagy A galaxis őrzői kaliberű filmről nem is álmodhatott, mert eléggé mackós alkata volt, amivel nincs is baj, de Hollyíwoodban olyan fizikummal nem lehet főhős az ember. Szóval, megragadta a Városfejlesztési osztályból szerztt népszerűségét, kigyurta magát, amennyire csak lehetett, és most már a határ a csillagos ég. A második képet azért tettem fel, hogy lássák az emberek hogyan nézett ki a nagy mozifilmjei előtt.

Szerintem is zseniális a fickó, de nem mindig kapja meg a legjobb szerepeket. Pl. az Ali G Indahouse-ban kiábrándító volt, amikor női ruhában kellett megalázkodnia. Na, de ez megváltozott, a Trónok harca elhozta a megérdemelt sikert és tiszteletet.

Köszönöm a biztatást, de egy részét angolról kellett lefordítanom, ahhoz meg nem volt túl sok erőm, hogy a helyesírásra is odafigyeljek. 

Egy remek film az élet megpróbáltatásairól, a pozitív látásmódról és nem utolsó sorban Mitchről, akit bár nem ismerhettünk meg, tényleg szívesen lenne az ember a csapata tagja, mindez megfűszerezve egy kis romantikával és kiváló zenei aláfestéssel. Egy dologban nagyon egyet tudok érteni Claire-rel: minden ember életében eljön a pillanat, amikor meg kell tennie a nagy UTAT. Mindegy hogy hány napig tart, gyalogosan, kerékpárral vagy autóval mész, vagy épp hová tartasz, a lényeg, hogy egyedül légy, és alaposan kiszellőztesd a fejed. 9/10

Ritka ellentmondásos film. Szinte mindenki lehúzta a véleményével, vagy csak egyszer nézhető, befejezés nélküli semminek titulálta, nekem pedig a leírás és a trailer alapján, minden ösztönöm azt súgta, hogy teteszeni fog. Ezúttal nem csaltak meg az ösztöneim, nekem tetszett. Nem az az "életem végéig emlékezni fogok rá" típus, de azért szolid kikapcsolódást nyújtott. Ami a fennmaradt kérdéseket illeti, talán szolgálhatok pár válasszal, de lehet tévedek. Ez a hírtelen eltünedezés nagyon hasonlított az HBO-n futó Leftovers-re. Ott is, minden ok nélkül, csak úgy eltűnt az emberiség egy tetemes része. Ott sem ismerjük meg a kiváltó okokat, de mindkét esetben valami Isteni elragadtatásra tippelnék. Ez valamivel valószínűbbnek tűnik, mintha a földönkívüliek vagy egy vírus tette volna. Az elméletemet alátámasztandó, a szereplők közül, akik időközben eltűntek, négyüknél mielőtt bekövetkezett volna, mindannyian hangosan beismertek valamit - egyfajta gyónásként is értelmezhető, ezért gondoltam az elragadtatásra SPOILER pl. az egyik belátta, hogy vacak barátok voltak, egy másik, hogy a kutyája az egyetlen társasága, valaki azt, hogy egy szemétláda, míg a negyedik, hogy pocsék a párkapcsolata SPOILER VÉGE
Jóindulattal 6/10. Ajánlani nem merem senkinek, mert még csalódás lesz a vége.
​Köszönöm a feltöltést!

Ma jó napom van, sorra fogom ki a jobbnál jobb filmeket, néha még egy hétbe is beletlik, mire találok egyet, amit tovább tudok nézni 10 percnél. 
Sok mindent lehet mondani erre a filmre, csak azt nem, hogy unalmas. Az elejétől a végig izgalmas, egy percre sem hagyja lankadni a néző figyelmét, de csak a közepétől pörögnek fel igazán az események. Na és az a befejezés.
Mindenkinek ajánlom megtekintésre, aki szereti a terroristás, túszdrámás, tárgyalós filmeket - nem éppen ugyanaz a műfaj, de a hangulata nagyon hasonló. Az ázsiai mivolta se riasszon el senkit, mert a kóreai nyelvet leszámítva, a lehető legnyugatiasabbra sikerült, a felesleges giccs nélkül . 8/10

Ez az a világ, ahol egy épeszű ember sem lakna szívesen. Mégis hol abban a logika, hogy a rehabilitáció idejére beköltöztetnek a Silent Hill díszletébe. Már a képernyőn keresztül is majdnem elkaptam a hepatitiszt. Persze, ez nem vett el semmit a film élvezeti értékéből, mert ezt a ritka elborult világot meglehetősen művészien tálalták, ami nekem nagyon bejött, minden lehangoló elemével együtt. Azért külön pacsi jár, mert most az egyszer utánaolvastak a szakirodalomnak, és a disszociatív személyiségzavart használták a legtöbbször pontatlan skizofrénia helyett. Tudom, apróságnak tűnik, de 30 filmből jó ha egy nem keveri össze a fogalmakat. A casting is megér egy misét: bedoptak pár sorozatos színészt, akiken jócskán meglepődtem, pl. Kunal Nayyar vagy Garret Dillahunt - jól esik ez a fajta meglepetés. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, és eléggé kilökött a valóságba, az a végső Mátrix-harc, valahogy túlzásnak éreztem. 8/10


Köszönet a feltöltő és fordítók munkájáért!

Tegnap végre sikerült erre is időt szakítanom. Igaz, csak 40 perc az egész, szóval, ha valakinek nem jön be, akkor sem túl nagy időpazarlás. Bírom az abszurd humort, volt is pár jelenet, amin hangosan felnevettem, de több volt az olyan poén, ami már nekem is sok volt, vagy egyszerűen nem találtam viccesnek. Igaz, hogy csak egy rövid tv-film, de Andy Samberg kitett magáért, végig ő vitte a hátán az egész filmet, mert Kit Harington nem erőltette meg magát - mondjuk nem is volt túl sok lehetősége bizonyítani egy ilyen szerepben. 6/10 
u.i.: a királynő a legvagányabb mind közül! God save the Queen!

Eddig ez az első verzió, amit megnéztem, de tudatában annak, hogy a többi is ugyanerről szól, megelégszem ezzel az eggyel. A filmről annyit, hogy nagyon tetszett. Mindig is szerettem az ilyen "ki a hunyó" thrillereket, ez pedig különösen jó történeten alapszik, remek megvalósításban. "ricsi046"-nak egy dologban igaza van, tényleg nagyon nehéz bárkit is megkedvelni a filmben, nekem sem sikerült, de ebben a műfajban ez nem is annyira fontos. Csak úgy megjegyzem, hogy mielőtt eljutottam volna a végkifejletig, Philipet sikerült a leginkább megutálnom. Erre rengeteg indokom van, de ha leírnám őket, akkor elrontanám mások szórakozását. A végeredmény 9/10.

Ahhoz képest, hogy milyen brutális rendszerről készült ez a röpke két órás depresszióbomba, kifejezetten jó volt. Arra azért kíváncsi lennék, hogy másokban milyen érzést keltett Sztálin szarkasztikus kijelentése a saját kis pokláról, a "Paradicsomban nincs gyilkosság"? Engem minden alkalommal elfogott a röhögőgörcs, vicces ember lehetett ez a Sztálin. Amikor a katonai rendőrség udvarán a fal tele van gyolyóütötte lyukakkal, sok mindent mondana az ember, csak azt nem, hogy itt nincsenek gyilkosságok, a paradicsom jelzőről nem is beszélve.
Igaz, hogy a film hűségesen követi Tom Rob Smith könyvét, én megbocsátottam volna a forgatókönyvírónak, ha kevesebb sztereotípiát használ fel karakterépítésnél. Diktatúra ide vagy oda, biztos vagyok benne, hogy voltak olyan embereik is, akik a körülmények ellenére képesek voltak néha mosolyogni, sőt nevetni is. Az orosz akcentus kifejezetten viccessé tette ezt az egyébként komor filmet, de nem teljesen értem, miért volt rá szükség, főleg úgy, hogy a színészek jelentős része angol anyanyelvű.


Köszönöm a feltöltést és fordítást!

A dokumntumfilm érdekes témákat feszeget, főleg ha olyan dolgok érdekelnek, mint a pénzügyi rendszerek, a gazdaság, az egyén szabadsága és az anonimitás. Egyébként, a filmről nagyon nehéz lenne úgy véleményt írni, hogy ne kezdjek bele egy monológba magáról a bitcoinról. Ezért előre is elnézést kérek!
A politikai nézeteim miatt csak támogatni tudok egy olyan pénzügyi rendszert, amely megkerüli az állami és banki szabályozásokat, úgy, hogy közben lehetőségünk van megtartani az anonimitásunkat. De ez is csak egy vágyálom, mint bármely másik utópisztikus elképzelés. A történelemből már megtanulhattuk, hogy egy új találmányban mindig a bűnözők látják a legkülönbözőbb lehetőségeket. Ez olyan, mint a közösségi média, pl. a Facebook. Míg a legtöbben ártatlan célokra használják, addig a bűnőzők a megosztott információk alapján simán meghackelnek másokat, így ellopva azok személyazonosságát és vele együtt a megtakarított pénzüket. A bitcoin sem kívétel a szabály alól. A jóhiszemű ember a bitcoinnal csak próbál távol maradni a bakok és az államok mohó mancsaitól, addig a bűnözők az anonimitást felhasználva bonyolítják le kétes tranzakcióikat. Továbbá, hiába élünk a digitális korban, ennek ellenére a számítástechnikai eszközeinket ért támadásokkal szemben a legtöbben tehetetlenek vagyunk, és amikor már megtörtént a baj, akkor szinte lehetetlen lekövetni, hogy ki lopott meg bennünket. Még én sem tudom pontosan hogyan, de biztos vagyok benne, hogy a bankok is leveszik a sápot a kriptopénzből, különben sosem legalizálták volna Amerikában. Az is kétségbeejtő, ahogy sorra zárják dutyiba azokat az embereket, akik a kezdetekben résztvettek a bitcoin rendszer kialakításában, és az, hogy a kisembereket sorra szorítják ki az üzletágból. Ahogy láthattátok a narrátor esetében is, kénytelen volt megválni a „bányász felszerelésétől”, mert a végén csak azok rúghatnak labdába, akik már eleve dúsgazdagok. Arra is kiváncsi leszek majd, hogy a következő nagy gazdasági válság milyen hatással lesz a bitcoinra, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy az egyébként is ingatag árfolyam stabil maradjon. Túlságosan nagy mértékben függ a befektetőktől, elég csak egy nagyobb hír arról, hogy veleki berezelt és megszabadult a kriptobefektetésétől, és máris zuhan az árfolyam. Éppen ezért teljesen alkalatlan a megtakarított pénzünk tárolására.

Nincs túl nagy tülekedés az angol sorozatokért, persze van egy-két kivétel. A fordítók többsége az amerikai angolhoz szokott, de a brittel is elboldogulnak, ha éppen arra van szükség. Viszont, a rengeteg szleng gyakran az ember idegeire tud menni, vagy a régi kifejezések, ha kosztümös drámáról van szó. A másik tényező, ami közrejátszik a kérdésben, hogy a nézők körében sem olyan népszerűek az angol sorozatok, így ne csodálkozz, ha senkinél sem élvez prioritást éppen ennek a sorozatnak a fordítása. Hogy a te példáddal éljek: a Trónok harca és a Walking dead több tízezer nézővel rendelkezik, így a fordítókon nagy a nyomás, hogy már aznap elkészüljön a felirat. Ahogy csökken a nézőszám, úgy csökken a hobbifordító konkurncia és az elvárás a hivatalos fordító felé. Amikor még csak hobbifordító se nincs a láthatáron, akkor még annak is örülhetsz, hogy egyáltalán foglalkozik valaki a sorozattal.
Egyébként, ha engem kérdezel, még mindig gyorsabb ha kivárod a feliratot, mintha most nekikezdenél angolt tanulni.

Mielőtt bármit is mondanék, elébb leszögezném, hogy ez az egyik kedvenc sorozatom. Az igaz, hogy három évembe telt, mire az első évad, mindössze 6 részén átrágtam magam. Azért tartott ilyen sokáig, mert a humor forrása a legtöbbször a nagyon, de nagyon kínos helyzetekből fakad, amit mindig is nehezen viseltem. Később csak összekaptam magam, és rájöttem, hogy tényleg egy nagyon intelligens sorozatról van szó, ahogy a reklámokban is hangoztatták. Néha már kifejezetten lehangoló tud lenni, hogy mennyire igaz témákat boncolgat. Az sem szép látvány, ahogy a buta és lusta emberek mindent elkövetnek azért, hogy az egyetlen emberrel kibabráljanak, aki igazán törődik a szeretett városkájával. Mintha minden ember önpusztító lenne, és aki jobbá akarja tenni mások életét, azt egyszerűen képtelenek elviselni. Emellet sorra kerülnek szóba olyan témák, mint a kóros elhízás, a nagy vállalatok üzleti politikája, a közigazgatási intézmények létjogosultsága és hatékonysága, korrupció, és még ezer másik téma, de mindez egy nagyon vicces és ötletes köntösben. Aki bírja ezt a fajta humort és eddig még nem volt szerencséje a sorozathoz, annak nyugodt szívvel ajánlom bepróbálásra.