MarinaMarina Hozzászólásai

Aranyos történet, de rettentően kiszámítható és csöpögős. Tipikus amerikai love story, happy end, rózsaszín álmok, stb. Amit viszont értékelek az az olasz kultúra megjelenítése, Rómeó és Júlia történetének említése. Néha kell egy kis romantika, hogy az ember az élet szépségeire is odafigyeljen, de azért nem tudnám egynél többször megnézni.

Könyv változatában még talán tűrhető ez az alkotás, mert a sztori nagyon eredeti, de nekem ez a film nem tetszik, a főhősnőtől meg egyenesen feláll a szőr a hátamon (az az idegesítő vihogása... húúúú... no és persze a hülyelány viselkedése). Végig azon izgultam, hogy Ryan Gosling hagyja őt ott és keressen magának kevésbé hisztis lányt. Sajnálom, ha esetleg a véleményem összerombolja mások romantikus fantáziálását, de nekem nem ez a romantika. Egyik kommentelő azt írta, hogy Valentin napon meg kell nézni. Erről a bizonyos ünnepről ugyanaz a véleményem, mint a filmről: felejtős. 

Demi Moore filmjeiért nem nagyon rajongok, ezt az egyet kivéve, hiszen a "Half Light" éppen azt nyújtja, amire az ember egy borús napon vágyik. Rejtély, nyomozás, őrület, dráma és a megoldás a film végén. Az összes műfaj közül ez áll hozzám a legközelebb. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Érdekes, misztikus és lenyűgöző film. Ki ne álmodott volna már arról, hogy ha visszamehetne a múltba, vajon mit változtatna meg ahhoz, hogy most boldog legyen a szerelmével? Nagyon tetszik az alapötlet és a kivitelezés is, nem is beszélve Sandra Bullock és Keanu Reeves alakításáról. Ők sosem okoznak csalódást, a nevük garancia a színvonalas filmre. 

Bevallom, nem kedvelem túlságosan a folytatásokat... főleg nem úgy, hogy istentudja hány év telt el az "eredeti" történet befejezése óta. De az új Dallas fantasztikusan izgalmas. Tele van intrikával, szerelemmel, az olaj és a pénz iránti olthatatlan vággyal. Jockey (Larry Hagman) játéka igazi színfolt, amely annyi év távlatából is bámulatos, karakteres és főleg emlékezetes. (R.I.P)

Annak ellenére, hogy mindig is szerettem a vámpíros sztorikat, ez a sorozat valahogy mégsem győzött meg. Talán, mert nem vagyok már tinilány. Néhány epizód után feladtam, mert annyit nem ér, hogy remegve várjam a legújabb évadokat.

Hátborzongató alkotás nagyszerű színészekkel (Robert De Niro, Dakota Fanning, Famke Janssen). Kiszámíthatatlanul sokkoló a végkifejlet, de a néző egy pillanatig sem unatkozik a történet során, folyton a rejtélyes dolgokat próbálja értelmezni, megfejteni... de hiába, senki sem számít arra, ami történni fog. 

Először fanyalogtam a bemutatót látva, hogy már megint mi ez a butaság, aztán a moziban ülve a 3D-s vetítésen teljesen megváltozott a véleményem. Kicsit újra gyerek lehettem. Homokembert és Dér Jankót a szívembe zártam. Nagyon édes, szerethető karakterek. Bármikor szívesen megnézném újra, ami nálam nagyon ritka dolog, ha filmekről van szó, mert mindig falom az újdonságokat. Ez a kis történet azonban megért több misét is. 

Nagyon szeretem Tolkien munkásságát és minden ahhoz kapcsolódó filmet, így a Hobbitot is, de azért be kell vallanom, hogy egy kicsit többre számítottam. Nagyon látványos jelenetek tarkították a sztorit, pl. Erebor látképe, Thrandul tünde serege (mégha csak egy rövid időre is tűnik fel), Völgyzugoly, menekülés a wargok elől, Barna Radagas erdei kukcója...és még sorolhatnám, hogy hol ámultam és bámultam. Mégis a közel három órás sztori után úgy éreztem, hogy alig láttam valamit... még ott maradtam volna további három órát, akkora hiányérzetem volt. Alig várom a következő részt!

Első alkalommal nem szimpatizáltam a sorozattal. Valahogy a főhős se volt számomra meggyőző és az egyes epizódok se kötöttek le. Aztán egyszer-kétszer igazán mély mondanivalóval találtam szembe magam és valósággal falni kezdtem a sorozat részeit. Mostanra nagyon megszerettem, mert tanulságos, drámai és egyben elgondolkodtató. Valahogy sokkal jobban értékeli az ember a saját életét minden epizód után. 

Helyes kis sorozat, amely mindig tartogat valamilyen izgalmat akövetkező részben. Sokat tanulhat belőle az ember a toleranciáról, az emberi kapcsolatokról, a szülői szeretetről. Erőt ad és elgondolkodtat. Hihetetlenül lehet azonosulni a szereplőkkel, minden nézőnek megvan a maga kedvence, akinek "szurkol", hogy a végén nagyon boldog legyen