nil-nocere Hozzászólásai

Vígjátéknak aligha nevezném ezt a darabot, amiben két mamlasz öncélúan kínoz egy amolyan szemüveges ki eminenst és gyilkolja az útjába kerülő madarakat..... viszont a gyűjtemény másik három darabja hiányzik.





 

Habár - gondolom - viccesnek szántad a véleményedet, de legalábbis ironikusnak, mégis rátapintottál az igazságra: az 1,50-es nők nagy többsége sajnos rémesen harcias: a nőies lágyságnak, kedvességnek, melegségnek alig van bennük nyoma és ha ráadásul még vékonyak is, akkor aztán a vidámság, lazaság, belevalóság is csak hébe-hóba fordul meg bennük.... Pedig nagy kár értük: a kicsi, bájos, cuki nő sokkal szimpibb, mint a mufurc, tüskés ideggörcs.





 

Köszi! Ismét elérhetőek a linkek. Egy gyors volt!


 

Itt mi történt? Ma hajnalban még az összes rész linkje fenn volt, most délben pedig már egy sem.....



 

Kissé uncsi, hogy még a hatodik rész is arról szól, hogy a biotechnológus kutatóból egy év alatt kíméletlen üzletasszonnyá vedlő Rebeka hogyan kutat fel és ragad meg minden lehetőséget az összes potenciális ellenfele zsarolással, fenyegetéssel, lefizetéssel, megszégyenítéssel, segítségnyújtás elmulasztásával való ellehetetlenítésére, hogy az egy évvel azelőtt elkövetett gyilkosságára ne derüljön fény. Ráadásul végig piszok szerencséje van: még a nyolcadik részben is azért nem sikerül felhasználni a tőle kicsalt vallomást, mert egy merénylő elcseszi és nem ő, hanem Mátyás, a szerelme hal meg. (Megjegyzem, a forgatókönyvírók kihagyták a ziccert, hogy a fájlt ugyan törölte Rebeka (vagy Connor), de az attól még visszaállítható...)





​

Szóval az úgy van, hogy Byron Gogol a milliárdos tech-vezérigazgató, akinek a felesége Hazel Green. Csak, hogy értsük a pilotot sem megnéző marketinges filmismertető-író robottal fordíttatott szövegét.
Az "agyszinkronizáló csip" egyébként egy párkereső appot futtat és találat esetén egy ad hoc személyes hálózaton keresztül megosztja a felek gondolatait, érzéseit, lokációját, stb. Amolyan továbbfejlesztett Tinder. Persze ez még annál is betegebb...
A csaj egyébként nem ezért lép le, ez csak az utolsó csepp: unja már, hogy ő csak kirakatelem és nem sok dolga van azon kívül, hogy a 3248. (ijesztően hitelesen megjátszott) orgazmusát (igen, az ultranárcisztikus macsó férje - ezt is - nyilvántartja!) is ötös skálán értékelje több szempont szerint.....



 

Ehez képest 9,2-n áll.....

Rémesen ostoba ez a film. Remélem Funes szégyellte magát miatta.



 

A legkevésbé sem akartam eredetit hozni, hanem korrekt információt. Ide és azonnal, nem pedig gúglipajtással szórakozni kényszerülni. A spoilerfóbiáddal nem tudok mit kezdeni. Afelől te döntesz, hogy mit olvasol el. Nem kényszerít senki.

Itt egy értelmesebb filmismertető, mert a fenti egy rakár sz@r:

Justine Triet harmadik nagyjátékfilmje, a Cannes-ban bemutatott Sybil szépen folytatja a Franciaországban népszerű, a látens szexuális feszültséget piszkáló melodrámák sorát. A műfaj ismertetőjegyei – legyen szó középkorú nők identitáskríziséről, vagy a kamera előtt sorakozó színészbrigád vetkőztetéséről – az unalom... pardon, az ennui határáig vannak variálva. Eredeti nyelven a cím legalább sejtet valami titkot: egy női név, amit a balsors hírnökeitől, a görög szibülláktól kölcsönöztek. Magyar fordításban persze azonnal tisztázott, hogy mire is vásárolsz jegyet – íme, a Szex és pszichanalízis.
A történet egy pszichológusnő sorsának meghatározó fordulatát követi nyomon. Sybil lemond tanácsadói kötelességeiről és regényíróként próbál karriert építeni. Döntése váratlanul éri pácienseit, akiknek érzelmi összeomlása hatásosan alapozza meg a film kezdeti hangulatát. Főhősnőnk íróként folytatja életét, viszont a biztonságos családi környezet túlságosan ingerszegény ahhoz, hogy alkotásra serkentse. Egyetlen páciense, az idegösszeomás szélén vergődő színésznő, Margot Vasilis képes őt inspirálni, így az ő magánélete lesz a volt terapeuta új regényének elsődleges ihletforrása. Nem meglepő, hogy pszichológus-írónk is terápiára jár, hiszen volt alkoholista, zabigyereke van, és múltbeli szeretőjének emléke sanyargatja. Tanácsadója vészmadárként figyelmezteti: páciense életének megírásával nem csak etikai határokat lép át, hanem saját és környezetének pszichéjére is kártékony hatással lesz. Kíváncsisága izgató mániává alakul, így egyre veszélyesebb lépéseket tesz a szenvedéllyel vágyott siker felé. Kimért tempóban olvadnak össze a két nőt elhatároló valóságok. A pszichológusnő belopja magát a színésznő életébe, Margot pedig folyamatosan a segítségéért esedezik. Viszonyuk alapja a kölcsönös függőség és az egymásrautaltság dermesztő jelenléte lesz. Ez a kettős dinamika a film legizgalmasabb dramaturgiai ötlete, jól működő mechanizmusa pedig tovább bomlik olyan mellékszereplők hálózatában, mint a főhősnő volt szeretője, vagy a színésznőt instruáló rendező. Mindegyik felvázolt személy valamilyen krízisben van, és ilyenkor a társa függvényében határozza meg magát. Az ebből származtatott konfliktusok egy realista hangvételű, intrikákkal teleszőtt melodrámát bontanak ki.
Arthur Harari és a rendező forgatókönyve komoly hangsúlyt fektet a romlott kapcsolatok ábrázolására, viszont az ebből kibomló múlandóság érzetét az örökösen kéjelgő test sóvárgásával ellenpontozza. Mindenki érzelmi csődje a szexus túlfűtöttsége (vagy ennek hiánya) köré szerveződik, így számos helyzetet a kielégülés, vagy ennek elfojtása old meg. Justine Triet jelenetei szabályszerűen illusztrálják a forgatókönyvet. Rendezői erényét a pontos színészvezetés és a feszült dialógusokra való építkezés tükrözi, viszont az ilyen módon elénk tárt helyzetek gyakran az együgyűség szintjén maradnak. Számtalan szituáció kerül két szereplő párbeszédével kifejtésre, leginkább ezekből építkezik a film struktúrája. Másfél óra alatt nincs fordulat, amelyet nem dialógusokkal magyarázna el a rendező, emiatt pedig egy olyan vontatottságot teremt meg, amit az egzotikus helyszíneken lábadozó szexi nők képtelenek kompenzálni. Egyenletes ritmusából néhány gyors vágás próbálja kibillenteni a filmet, így időben néha előre, vagy éppenséggel hátra ugrunk. Az erotikával túlfűtött emlékek gyors képsorokként vannak a konfliktusok köré ollózva, ezek ütköztetése általában öncélúnak hat. Ez a szerkesztési módszer észrevehetően a film agyonbeszéltségén próbál menteni, és kizárólag egy megnyerőbb élmény létrehozásának érdekében operál. Vitathatatlan, hogy Triet francia melodrámája az életközépi válság elcsépelt kedélyállapotát borzolgatja, és módszerével egy eladható és unalmasan szexi alkotás mellett foglal állást. Alapjait tekintve ugyanakkor egy jó felütéssel indító történetről lenne itt szó, amelynek egysíkú fejtegetése kívánnivalót hagy maga után. Drámai helyzetei a szó szoros értelmében elbeszéltek maradnak és a testek profán mutogatása kerül az ábrázolás helyébe.




 

Kétségtelenül a film előnyére válik, hogy mentes mindenféle lmbtqxyz+wake nyomortól és propagálja a családi összefogást illetve a gödörből való kievickélni-képességben, tudásban és elszántságban való hitet, és az élet lehetőség szerinti kíméletét (igen, még a rosszfiúk életét is!), de kb ezzel itt vége is van.
A történet? Hát... khm.
A dramaturgia? A szöveg fele valami mexikán hablaty, a papus dumáján kívül szinte egy szót nem érteni belőle, de lehet, hogy ezzel jobban is jártunk. Úgysincs sok értelme a szinkronizáltnak sem.
A kivitelezés? Ügyesek a cgi-bűvészek, de túl sok ötletük nincs.

Teljességgel elképesztő, hogy a nyilvánvalóan nem oszkáraspiráns Barbit képes volt lenyomni az amcsiknál. De - mondjuk - ez az ottani közönség színvonalát is jelzi...

Kissé aljas a gojokkal szemben jiddis vallási szakkifejezésekkel dobálózni, ezért ezen most segítek: "bát micvá" = "a (vallási) parancsolat lánya".
Maga a kifejezés pedig a zsidó lányok tizenkét éves korban (!) esedékes nagykorúvá válására utal. Hangsúlyosan vallási jellegű az ersemény, ami némileg korrelál a keresztények bérmálkozásával illetve konfirmációjával (mindkettő jelentése: "megerősítés", és egyfajta beavatást takar). A fiúk (tizenhárom éves korban történő) nagykorúsításával ellentétben a lányok esetében hagyományosan semmiféle ünnepség nem kapcsolódik a születésnaphoz, de a feminizmus előretörésével a zsidó családok lányaik nagykorúvá válását is igyekeznek emlékezetessé tenni. A rabbik ezt eltűrik, egészen addig, amíg az megmarad a vallási keretek között és nem sérti a szabályokat. Kifejezetten tiltott világi eseményt kreálni a nagykorúsításból és azt nagy csinnadrattával ünnepelni.





 

Szóval igaz! A gyíkok itt vannak köztünk! A legfontosabb államfők gyíkok! Most lebuktak!




 

A fenti filmismertető nem ehhez az 1999-es, hanem a korábbi, 1975-ös filmhez készült. Annak volt társrendezője Vargas Llosa, a perui Gutiérrez Santos mellett. 
Az 1999-es változatot egy olasz, Lombardi készítette. Az ehhez szóló filmismertető:
A perui hadsereg nagyon komoly és hatékony tisztjét, Pantaleon Pantoja kapitányt a „látogatók” különleges szolgálatának felállításával bízzák meg, hogy azzal elégítsék ki a dzsungel távoli előőrseire kirendelt katonák szexuális szükségleteit. [imdb.com]
Pantaleón Pantoja, a perui hadsereg ifjú századosa a szervezés valóságos géniusza. Legújabb megbízatása azonban minden eddiginél kényesebb: létre kell hoznia egy hölgyvendég-szolgálatot, hogy az Amazonas környéki dzsungelekben szolgáló, a trópusi hőségtől feltüzelt legénység szabályozott és ártalmatlan módon vezethesse le nemi gerjedelmeit. A százados buzgalmának és tudományos alaposságának köszönhetően a hölgyvendég-szolgálat hamarosan a hadsereg leghatékonyabban működő egységévé válik. [snitt.hu]

Az az érdekes, hogy egyiknek sem tűnik fel, hogy a történet valójában a szovjet vagy a náci munkatáborok megszervezésének, hatékony működtetésének és a végén a letagadásának paródiája.












 

Sokkal jobb lett volna a 'A glaveni kékszakáll' cím, mint ez, ha már az eredetit kicsrélték. Habár ezúttal nem a feleség került az utolsó szobába.... :)