Hrithik Roshan
Pályafutása:
Hrithik számos családtagjának valamilyen módon kapcsolata fűződik az indiai filmgyártáshoz. Anyai nagyapja producer és rendező, apai nagyapja, J. Om. Prakash pedig zenei rendező volt. Édesapja, Rakesh Roshan híres indiai színész, producer, és rendező, fivére, Rajesh Roshan neves zeneszerző, aki Hrithik néhány filmjének a zenéjét is szerezte.
Ilyen családi háttérrel nem meglepő, hogy apja nyomdokaiba kívánt lépni, és el akarta sajátítani a színész mesterséget.
A ’80-as években gyermekszínészként foglalkoztatták, és az édesapja egy-két filmjében is kapott néhány kisebb szerepet. Rakesh akkor még nem tartotta erre a pályára alkalmasnak a fiát, ezért a ’90-es évek közepén inkább személyi asszisztensként dolgoztatta maga mellett. Hrithik a legjobb iskolának tartotta ezt a munkát, mert míg a kávét főzte, és a papírokkal rohangált a forgatások alatt, szépen lassan kitanult mindent a filmgyártásról, és ez egyre inkább ösztönözte, hogy színész legyen. Ezen elhatározása után elkezdte továbbfejleszteni a tánc– valamint énektudását, és beszédtanárhoz is rendszeresen járt, hogy leküzdje dadogását.
A nagy áttörést az apja által rendezett (mely az első nagyjátékfilmje volt) Kaho Naa… Pyaar Hai hozta, ahol Hrithik egy kettős szerepben tűnt fel. A filmet hatalmas siker követte, és Hrithik játéka kiváltotta mind az apja, mind pedig a szakma elismerését. Elnyerte az India Filmakadémia Népszerűségi díját, a Filmfare Awards–on (amit indiai Oscar-nak is neveznek) a Legjobb Újonc és a Legjobb Férfi Főszereplő díját. A film pedig 2005-ben bekerült a Limca Rekordok Könyvébe, mint a legtöbb díjat nyert (összesen 102) bollywoodi film.
Még ugyanebben az évben Hrithik szerepelt Khalid Mohammed Fiza című filmjében. Az ezt követő 2001-es Filmfare Awards-on a Kaho Naa… Pyaar Hai mellett a Legjobb Férfi Főszereplő díjára, ezzel az alakításával is jelölt lett.
E két film által Hrithik óriási népszerűségre tett szert, és egy csapásra ő lett az új hindi megasztár. Acélizomzatú külsejével, és fantasztikus tánctudásával (melyért gyakran az indiai Michael Jacksonnak is nevezik) hatalmas fitnessz mozgalmat indított el Indiában.
2000 végén szerepelt egy harmadik filmben is, a Mission Kashmirban (nálunk A gyűlölet hálójában címmel került DVD-kiadásba). Hrithik szerepe egy muszlim fiú (Altaaf), akinek 11 éves korában meggyilkolják a szüleit, majd egy rendőr befogadja a családjába. Az idilli légkör megszűnik, mikor Altaaf rájön, hogy a szülei haláláért a nevelőapja a felelős. Elszökik otthonról, és csatlakozik egy lázadó csoporthoz, akik Kasmír függetlenségét akarják kivívni. Néhány évvel később visszatér, hogy elégtételt vegyen sérelmeiért.
A 2001-ben készült Kabhi Khushi, Kabhi Gham című filmben az apját és az adoptált fivérét kibékíteni akaró fiú szerepét osztották rá, aki miközben a családjának újraegyesítésén fáradozik, rátalál a szerelemre is a sógornője személyében. A filmnek (talán a lenyűgöző sztárparádé miatt is) hatalmas sikere volt nemcsak Indiában, hanem utat nyitott a maszálafilmeknek Németországban és Amerikában is.
Ezzel az alakításával felkerült a 2002-es Filmfare Awards Legjobb Férfi Mellékszereplő díj jelöltjeinek a listájára.
2002-ben három, az eladási szempontból sikertelen filmben szerepelt (Mujhse Dosti Karoge!, Na Tum Jaano Hum Na és az Aap Mujhe Achche Lagne Lage), de ez nem vette el a rajongók kedvét.
Az elismerések ismételten özönleni kezdtek a 2003-as, az apja által rendezett Koi… Mil Gaya-t követően, melyben Hrithik egy szellemi fogyatékos fiút alakított, akibe a kezdeti barátság érzete után szerelmes lett egy gazdag család lánya. A film a sci-fi műfajába sorolható, mert egy űrbéli idegen (a bolygó vizsgálata után) lemaradva az űrhajóról, a Földön ragad. Rohit (Hrithik) elrejti Jadoo-t a rendőrök, és a kutatók elől, az idegen pedig hálából a „földönkívüli erejét” bevetve minden szempontból átlagon felülivé teszi a fiút.
A film után ismételten bezsebelhette immáron második Legjobb Férfi Főszereplő díját a 2004-es FilmFare Awards-on.
2004-ben egyedül egy filmdrámában, a Lakshya-ban szerepelt, ahol egy fiatal katonatisztet személyesített meg. Ezzel a szerepével is elnyerte a közönség és a kritikusok tetszését, és jelölve lett a 2005-ös FilmFare Awards Legjobb Férfi Főszereplő díjára.
Kétéves szünet következett, mely alatt megkezdte felkészülését a 2003-as Koi… Mil Gaya folytatására, a Krrishre. Ebben is kettős szereposztást kapott, hiszen egyszerre játszotta Rohit Mehra-t és a fiát, Krishnat, aki jelmezes szuperhőssé válik a film közepétől. Ennek a filmnek a rendezői székébe is Rakesh Roshan került.
2006-ban szerepelt a 2004-es Dhoom folytatásában, a Dhoom 2-ben, ahol egy lenyűgöző műkincstolvajt alakított. A filmben a legalább hatféle elmaszkírozás segítségével újabb és újabb figurákat játszhatott el, amitől még gazdagabb lett a színészi játéka. Az Aishwarya Rai-jal közös csókjelenet is emlékezetessé tette a filmet, mivel az ilyen jelenet ritkaságszámba megy az indiai filmekben.
A Dhoom 2 Bollywoodban az év legnagyobb bevételt és sikert hozó filmje lett. Hrithik ezzel az alakítással ismét kettős jelölést kapott, hiszen a Krrish-el együtt esélyes volt a Legjobb Férfi Főszereplő díjának elnyerésére, ami a Dhoom 2-vel meg is valósult a 2007-es Filmfare Awards-on.
2007-ben nem vállalt semmilyen szerepet. Leginkább pihent, újszülőtt fiával foglalkozott, kisebb tévészerepléseket vállalt, és hosszan készült az újabb szerepére, Akbarra (kard és lovaglóleckéket vett, valamint sok időt töltött a filmben szereplő elefánttal).
2008-ban ismét egy közös filmben szerepelt Aishwarya Rai-jal. Ebben a monumentális, romantikus, történelmi drámában a Jodhaa Akbarban Hrithik a XVI. században élő Jalaluddin Mohammad Akbart, a második birodalommegszilárdító mogul császár szerepét öltötte magára, aki házasság útján szövetséget köt a lázadó Rajput királlyal. A belháborúkat legyűrni igyekvő, a különböző vallások egymás mellett való megférését szorgalmazó, valamint a szerelméért megküzdő császárt bemutató korhű alkotás.
Hrithik filmbeli teljesítményét széles körben akceptálták a kritikusok. Negyedjére is elhozta a Legjobb Férfi Főszereplő díját a 2009-es FilmFare Awards-on, és első ízben az oroszországi Nemzetközi Golden Minbar Fimfesztiválon is elnyerte a Legjobb Férfi Főszereplő díjat.
2009-ben a Luck By Chance-ben vendégszereplést vállalt, és saját magát figurázza ki az alakításával, hiszen egy "indiai szupersztár"-t alakít. A film megfricskázza a bollywoodi "álomgyár"-at is, szám szerint 17 A-listás sztár közreműködésével, akik saját magukat alakítják.
2010-ben a Kites című filmmel tervezte, hogy betör a nyugati filmpiacra, de a film csúnyán megbukott. Sem az amerikai, sem az indiai közönség nem díjazta, hogy a film nagy részét feliratozni kellett, mert három nyelven (angol, spanyol, hindi) beszélnek benne.
De az ugyanebben az évben bemutatott Guzaarish című filmmel javított a megítélésén. Az elismerten legjobb tánctudású sztárként elvállalta a tolókocsiba kényszerült illuzionista, Ethan Mascarenhas szerepét. A szerep kedvéért ismét drasztikus fogyókúrába kezdett (csakúgy, mint annak idején Rohit Mehra alakítása miatt a Koi... Mil Gaya és a Krrish forgatásánál). Játéka (a testbeszéde szinte teljes mellőzésével) annyira meggyőző volt, hogy ismét jelölték a Legjobb Férfi Főszereplő kategórájában.
A jelölést díjra váltani 2011-ben a Zindegi Na Milegi Dobarával sem sikerült, bár a mozikban tarolt a három gyerekkori jóbarát hosszúra nyúlt legénybúcsúja Spanyolországban. Arjun, a törtető, pénzéhes londoni bróker szerepéből a lehető legjobbat hozta ki.
Ugyanakkor 2011 zsúfolt éve volt, mert 30 tévéadásból álló tánctehetségkutató műsor zsűrielnökének a szerepét vállalta el, ez volt a Just Dance. A sorozatnak akkora sikere volt Indiában, hogy sorra nyíltak a táncoktató stúdiók az országban, amelyek nemcsak a hagyományos indiai táncművészetet oktatják.
2012-ben újabb kasszasikerben játszott; az Agneepath ellentmondásos személyisége Vijay Chauchan, aki gyerekként végignézi apja meglincselését, és később maga is kegyetlen gyilkossá válik. Széthasadt személyiségként ugyanakkor a környezetében végzett folyamatos jótékonysági munka, és szűkebb pátriája bármi áron való megvédése pozitív színt is visz az alakításába. Az évek során a csak a bosszúra készülő fiú sorsa azonban előre vetíti a pusztulását is.
Jelenleg a Krrish 3. részén dolgozik, miután többször is el kellett halasztani a forgatást (legutóbb hosszan tartó betegsége miatt). A 3-as sorszámot azért kapta, mert a Koi... Mil Gayát tekintik az első részének.
Magánélete:
Hrithik 1974. január 10-én született Pinky és Rakesh Roshan fiaként, apró testi hibával (jobb kezén két hüvelykujja van, amelyek összenőttek), amit szülei sosem akartak eltávolítani. Hrithik számára természetes, hogy 21 ujja van, és bár kezdetben igyekeztek elrejteni a kamerák előtt, a legutóbbi filmjeiben már teljes nyíltsággal felvállalja "különleges ismertetőjelét".
Egy nővére van, akit Sunaina-nak hívnak.
Hrithik gyermekként a Bombay Scottish School-on tanult, majd később a Sydenham Egyetemen fejezte be tanulmányait (kereskedelmi szakon).
2000. december 20-án Hrithik feleségül vette gyermekkori szerelmét, a neves színész Sanjay Kahn lányát, Suzanne-t. 2010-ben a 10. házassági évfordulójukon közös tetoválást csináltattak, jobb csuklójukra a Salamon Pecsétje nevű hatágú csillagot varratták fel, amelynek isteni gondviselést is tulajdonítanak a hindu hitvilágban. Később Hrithik felesége nevét is megrajzoltatta a bal csuklója belső felén.
Két fiúgyermekük született: 2006-ban Hrehaan és 2008-ban Hridhaan.
Érdekességek:
21 évesen gerincferdülést diagnosztizáltak nála, és közölték vele, hogy soha nem lehet színész és táncos. Nem nyugodott bele, évekig mindent megtett azért, hogy elérje a célját.
2000 január 14-én Hrithik Roshan belépett a moziban, hogy részt vegyen az első filmje premierjén (Kaho Na... Pyaar Hai, 2000). Mikor belépett, nem sok minden történt. Viszont amikor a film véget ért, megrohanták, és tömeghisztéria tört ki. A rendőrségnek kellett kiszállnia és megmentenie a többezres tömegtől. Ez volt az első napja az ún "Hrithik-mániának" Indiában, amely az országot lázban tartotta hosszú hónapokig. Egy hónappal később, Valentine napon 30ezer házassági ajánlatot kapott! Az újonc filmsztár szabályosan rettegésben élt, tucatjával vette a pólókat, mert estére letépték róla. Később testőröket kellett fogadnia, hogy megvédje magát. Bár kicsit élvezte az "isteni" státuszt, azért még abban az évben, decemberben feleségül vette Suzanne-t, és a hisztéria lecsillapodott.
Köztudott róla, hogy a végletekig maximalista, és a tökéletességre törekszik. Legyen az színészet, tánc, vívás, lovaglás... Évek óta hosszú órákat vesz, és a mai napig tanul és megerőltető edzéseket végez.
Gyakran látogat halálos beteg gyermekeket a kórházakban, olyanokat, akik kétségbeesetten szeretnének találkozni vele.
Áldozata volt egy rágalmazási kampánynak 2000 december végén. Elterjedt, hogy kijelentette: gyűlöli Nepált, és az ott élő embereket. Zavargások törtek ki Nepálban, megtámadták a filmjeit bemutató színházakat, több embert agyonlőttek a rendőrök. Az események annyira eldurvultak, hogy a világ címlapjaira került emiatt, belekeveredett az indiai és a nepáli kormányzat is. Az indulatok hamar lecsillapodtak, mikor kiderült, hogy a rémhírterjesztő a bollywoodi maffia, amely így akart nyomást gyakorolni rá, és édesapjára, mert nem részesültek a filmjei külföldi jogaiból. Mint kiderült bérgyilkost is fogadtak emiatt, aki végül meggondolta magát, és nem hajtotta végre a feladatot.
Összes jövedelme 2000-ben becslések szerint ~ 5 millió $ volt, ami messze a legtöbb bollywoodi csillagok között.
Alkalmanként dohányzik.
Nevezték már az első abszolút bollywoodi színésznek is, aki minden téren kimagaslót nyújt, legyen az kinézet, testalkat, beszéd, tánc, színjátszás, dráma, romantika, akció, vígjáték, tud macsó és balek is lenni.
Nem tudja kezelni a pénzt. Felesége és a szülei intézik a pénzügyi részleteket.
Hrithik a napjait évek óta saját készítésű fotókkal dokumentálja, és elhelyezi azokat naplójába.
Hrithik normál súlya 72 kg. A Krrish forgatása alatt Krishna szerepéhez plusz 6 kilót dolgozott magára, de Rohit Mehra szerepéért (ugyanaz a film!) 7 kilót kellett a versenysúlyából leadnia.
Nagyon közeli barátok a színésznő Preity Zintával, aki egyben jó barátja feleségének Suzanne Khannak is. Hrithik és Preity három filmben is együtt dolgozott.
2011. január 20.-án Hrihtik Roshan lett a legfiatalabb és az ötödik bollywoodi színész (Amitabh Bachchan, Aishwarya Rai Bachchan, Shah Rukh Khan és Salman Khan után) Madame Tussaud Panoptikumában, Londonban. A Dhoom 2-beli Aryan szerepét formálták meg (természetesen meztelen felsőtesttel), elkészítése 4 hónapig tartott és 150 ezer fontba került.
Az indiai filmek dalbetéteinél a színészek playback énekelnek, s Hrithik énekhangját legtöbbször a híres indiai pop-énekes Sonu Nigam szolgáltatja. Mivel énekhangját is igyekszik képezni, az utóbbi időben néhány filmben a saját hangján énekelt.
Kedvenc hobbijait szerepelteti a filmjeiben is; főzés (Kaho Naa... Pyaar Hai ; Zindagi Na Milegi Dobara), kosárlabda (Koi... Mil Gaya, Lakshya, Dhoom 2), mélytengeri búvárkodás (Dhoom 2, Kites, Zindagi Na Milegi Dobara). Felesége szerint istenien főz, igazolt kosárlabdázó és szakképzett tengeri búvár.
Akira (2016)
Heropanti 2 (2022)
RRR (Rise Roar Revolt) (2022)
Jurassic World Világuralom. (2022)
Attack (2022)
Bahubali 2: The Conclusion (2017)
