Schnabel és Carrière (illetve a főszerepet játszó Willem Dafoe) meggyőződése, hogy van Gogh a közvélekedéssel ellentétben tökéletesen józan valaki volt, akiből csak az utókor faragott romantikus, önpusztító művészfigurát. Szerintük e legenda ellen szól, hogy a festő egész életében keményen dolgozott, korántsem volt melankolikus merengő. Az öngyilkosságára pedig Schnabelék szerint nincs bizonyíték, ellenkezőleg, több körülmény ellene szól (ahogyan ezt a Loving Vincent is feltárta). A romanticizálás mellőzésével az At Eternity’s Gate nem próbálja kiszínezni van Gogh személyiségét, ahogyan annyi korábbi róla szóló film (ezekről itt írtam részletesen), hanem visszatér a kályhához: a festő munkáinak szeretne a mélyére látni, és azt feltárni, hogyan keletkeztek a forradalmi látásmódú, ám a kortársak számára elfogadhatatlan posztimpresszionista festmények.
Ekkor frissült utoljára: 2023/10/15
Ekkor frissült utoljára: 2022/09/24
Ekkor frissült utoljára: 2024/07/10
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2020/08/17
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: