Szabadságvágy, öröm, kollektív akarat sugárzik a Tiszában iszapért merülő fiatalok képeiből. A filmet nyitó Vivaldi concerto grosso-futamaira vágott gyors montázsok, a fények- és árnyak játékossága jelzi a lendületet és tetterőt, mellyel a hatvanas évek fiatal pályakezdő generációja (és filmesei) változtatni akartak a kádári puha diktatúra hamis közösségi illúziókat hirdető világán. Fel sem tűnik, hogy az önfeledt bolondozás közben egy arc végérvényesen eltűnik, elkeveredve a többi fürdőző között… B. Nagy László, a korszak meghatározó filmkritikusa szerint „az új filmművészet anyanyelvét” teremtette meg ez a film, amely találó címének is köszönhetően a magyar új hullám jelképévé vált.
Ekkor frissült utoljára: 2020/06/07
Ekkor frissült utoljára: 2022/08/08
Ekkor frissült utoljára: 2024/01/04
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/17
Ekkor frissült utoljára: 2020/06/28
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: