Fiatalok táboroznak egy norvég szigeten, 2011 júliusában. Az oslói bombamerénylet híre eléri őket, de nem sejtik, hogy ők sincsenek biztonságban. Hirtelen lövések zaja töri meg a csendet. Amikor felfogják, hogy ők lesznek a következő áldozatok, elkeseredett menekülés kezdődik a merénylő elől. Kaja, a fiatal lány kétségbeesetten próbálja túlélni a poklot, segíteni a társainak és közben megkeresni a húgát. A gyilkos eközben bejárja a szigetet, még több áldozat után kutatva. Erik Poppe drámája a norvég Utoya szigeten 2011. július 22-én megtörtént tömegmészárlást idézi fel újra, valós időben, vágás nélkül. A történet a valóságot meséli el, fiktív karakterekkel. A film világpremierje a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában volt, ahol a film elnyerte az ökumenikus zsűri különdíját. A rendező Erik Poppe az Utoya, július 22. előtt a többszörösen díjnyertes A király választását készítette el, és a nevéhez fűződik többek között a Hawaii, Oslo rendezése is. Az Utoya, július 22. hazájában két héten át vezette a mozis toplistát. Az alkotók mindazonáltal a legnagyobb tisztelet hangján igyekeztek megemlékezni az áldozatokról, és szélsőséges nézeteket valló terrorista, Anders Behring Breivik felfoghatatlan tettéről.
A fiatalok bulizását kb a 17. perctől már nem láthatjuk. Csak mondom. Láttam a másik filmet (22 July), és azért több szempontból különbözik ettől. Abban a történtek utáni feldolgozás/lábadozás is benne van. Konkrétan a film fele az. De itt a teljes film csak a szigeten játszódik. És itt csak távolról láthatjuk a gyilkost. Ahogy kb a legtöbb túlélő láthatta.
Spoiler!!!
Unalomról nem lehetett beszélni, mert végig várhattuk, hogy mikor lép elő a gyilkos a fa mögül és durrantja le a csajszit. Végig feszültséget keltett bennem, mert nem tudtam, hogy mi jön. Bárki, aki beleképzeli magát az ott lévők helyébe, nagyjából ezt csinálta volna. Rohangált és bujkált volna. Bárhol, csak meg ne találja/találják (mert nem tudhatták, hogy csak 1 ember az elkövető). A random csaj meg szintén bárki lehetne. Te, én, a haverod. Bárki. Mondjuk nagyon nagy volt a fejetlenség, az áldozatok száma talán kevesebb is lehetett volna, ha valahogy szervezettebben oldják meg a menekülést. Persze könnyű ezt igy a monitor mögül irni. Ott biztosan mást tettünk volna. Azért engem megérintett a vállon lőtt csaj meg a sárga kabátos/mellényes kissrác. Banyek! És ha a végén csak 2 percet várt volna!
Ez a film más féle képpen szól a nézőhöz, mint a 22 July. Mindkét film nagyon jó, de ez szerintem sokkal közelebb hozta a történéseket hozzánk, akik nagyon-nagyon messze voltunk attól a bizonyos szigettől. Hogy vágás nélkül megcsinálták (a robbantástól eltekintve), szerintem jó döntés volt.
10/9 Szerintem ez valahogyan jobb volt az általam fentebb emlitett filmtől. Más, és jobb értelemben más. Talán jobban tudunk azonosulni a helyzettel, az áldozatokkal, túlélőkkel. Mindenképpen érdemes megnézni.
Én ebben a filmben nem láttam dühöt. Inkább talán félelmet, hitetlenséget (hogy miért történnek ilyenek). Volt benne egy kis önzés a vége felé (a parton, ahogy "nem volt hely"), de ez még hihetőbbé tette az egészet.
Szomorú, de sajna történnek ilyenek. És a legtöbbet nem filmesitik meg.
Nagyon gyenge film, ne számítsatok egy nagy durranásra. :) Unalmas, vontatott, az első 25 percig konkrétan semmi nem történik (utána sem nagyon mondjuk), csak hallhatjuk a norvég fiatalok átlagos bulizós hétköznapjait, és nézhetjük ahogy esznek, és sétálgatnak a sátrak között.
A film egyik fő gyengepontja és kudarca, hogy 99,99%-ban egy random csajra fókuszál, illetve pár túlélő társára, az elkövetőt viszont egyáltalán nem mutatják szinte. Ebből a 2011-es eseményből egyébként egy nagyon jó kis filmet ki lehetett volna hozni, ha pl bemutatják, ahogy a támadó a szigetre érkezik, ahogy rendőrnek adja ki magát, ahogy összetereli a táborozókat, és úgy fokozni a feszültséget, ameddig elkezdődik a pokol. (Komolyan, nézzétek meg a filmet, hogy cserébe mekkora izgalmakat kapunk... :DDDD) És esetleg ahogy előkészíti a robbantás-merényletet is. Utána jöhetnek a tinik, és az érzelmi/szerelmi szálak. Tehát nyugodtan kereshettek volna egy megfelelő férfiszínészt a feladatra. Úgylátszik ennyire morbidra nem akarták venni a figurát, hogy a földön kivérzők között sétálgat és keresi a túlélőket, sőt, egyértelmű, hogy egy fikarcnyi kreditet sem akartak neki tulajdonítani (ez mondjuk érthető is, viszont ez egy slenderman-menekülős silány dologra sikeredett).
Cserébe: kapunk egy másfél órás uncsi szenvedős montázst, ami engem egy percre sem fogott meg, másfél órás rohanás, bújkálás, éneklés, kúszás, megfűszerezve NÉHA-NÉHA egy lövéssel a távolból. Úgy, hogy nincs előzmény, nem tudjuk, hogy ez miért annyira tragédia, amennyire. Azt hiszem egy ilyen "filmet" én is össze tudnék dobni a haverokkal, hogy én a kamerát rángatva sikítozva rohangálok körbe, soundeffecteket vágunk alá, és néha találok egy túlélőt és beszélgetek velük, hogy mi a franc van, hogy történhetett ez, ki csinálhatja ezt. :) Ami persze fontos, hogy a filmcímből és az introból fel kell pörgetni a kedélyeket, hogy a néző azért tudja, hogy milyen fontos drámának lehet a szemtanúja... (: Márpedig aki egyébként tudja a részleteket, hallgatott videókat a túlélők beszámolójáról, olvasgatta az angol wikipédiát erről, valóban egy kegyetlen jó filmet lehetett volna csinálni.
Ez így nulla volt kb. A norvégoknak egyáltalán nem való a filmkészítés, ez ebből is látszik.. :D
Remélem a jövőben talán kapunk egy pörgősebb, picit morbidabb, nem egysikúan pár túlélő arcmimikájára kiterjedő, hanem átfogóbb, minden részletre és elkövetőre is kiterjedő feldolgozást. Arra majd otthagynék egy pozitívabb visszajelzést. : ]
A véleményem ↓ SPOILERt is tartalmaz!
Elképesztően utálom ezt a kameratechnikát. Az ilyen filmek annyira idegesítenek, hogy pár perc után le szoktam állítani a filmet... Mintha valami amatőr kezdő rohangálna a szereplői után.
Voltak pillanatok, amikor itt is zavart, de el kell ismernem, hogy ez az IGAZ történet csak ezzel a technikával volt hiteles, és emberközeli. Lélegzet visszatartva néztem a történéseket, minden egyes dörrenésnél az én gyomrom is összeugrott.
Amikor Kaja kirohant a sziklafal rejtekéből, biztosra vettem, hogy meg fog halni. Valahogy érezhető volt, hogy a film csak így érhet véget. Érezni lehetett, hogy ő egy személyben ott képviselte az összes halottat, akiket nem láttunk, csak "hallottunk". Az ő története mindenki története volt.
Megrendítő... rámutat, hogy ez bármikor és bárkivel... bárhol megtörténhet. 10/10
R.I.P ✞
Az elején èn is szinte lèlegzetet visszatartva nèztem minden pillanatban azt vártam mi fog történni a következő percben.Aztán kicsit el laposodott ès már vège is lett.Tisztelet,hogy vágás nèlkül vettèk fel ès így a szinèszi teljesítmény is el ismerő.Átèlni azèrt persze teljesen más lehetett,ezèrt írom fèlve szerintem kicsivel többet is ki lehetett volna hozni ebből a történetből. SPOILERHol voltak a zsaruk ?????Mikor már az elején mondta a telefonba az anyjának hogy,lőnek rájuk,ès nem is csak nála volt mobil..Ki volt a nő??Az se zsaru volt !!!!!
A norvégok - akkoriban legalábbis - nem voltak ilyen jellegű támadásokra felkészülve (mivel azért nem egy átlagos amerikai iskolai lövöldözésről van szó), a támadó pedig előtte robbantott is egyet, és az is lefoglalta a hatóságokat. A szigetre 1 óra múlva érkeztek, úgy, hogy amúgy kapásból helikoptereket kellett volna indítani (egy szigetre), de azok meg nem voltak készenlétben, mivel Norvégiában ilyesmit tényleg nem egy "bevett szokás" elkövetni. ' - '
Ráadásul mivel egy szigetről van szó, mire a rendőrség odaérkezett, még ők is fél óráig azzal voltak elfoglalva, hogy motorcsónakkal átjussanak egyáltalán. Mire az elkövető meg is adta magát. Tehát ha fél órával hamarabb érkeznek ki, fél órával kevesebb ideig tartott volna.
Azzal pedig egyetértek (én is jeleztem, és itthagytam egy kommentet ezt illetően), hogy ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni. :D
Rendező:
"Nem azért készítettem a filmet, hogy az emberek még jobban féljenek. Kétségtelen, hogy a film megtekintése fájdalmat okoz, de úgy érzem, ebből a fájdalomból tanulhatunk, és talán az ebből fakadó tudás még a hasznunkra válhat. Nem akarok félelmet kelteni, de nem tagadhatom, hogy az embereket olykor a félelem veszi rá arra, hogy megoldások után kutassanak. Ha nem érzékeljük a problémát, nem keresünk megoldásokat sem."
Az áldozatoknak ezzel méltó emléket állít, de hogy tanulságos lenne arról szó nincs... hacsak nem arra a tanulságra gondol, hogy kullancsriasztó mellet ne felejtsünk el vállról indítható rakétavetőt is csomagolni, ha egy szigetre megyünk bulizni...
Ez egy dühös rendező filmje.. és amit érzett azt kétség kívül elementáris kifejezőerővel vitte vászonra. 10/10 ez nem vitás.
A szememben külön bravúr, hogy nincs vágás, egyetlen egy hosszú snitt az egész film.
Tuti megnézem még párszor...
Breivik rögtön megadta magát, amint a rendőrség (jó későn) megérkezett, ahelyett, hogy ott helyben agyonlőtték volna...
Senki nem vonta volna felelősségre őket....
A film végig nyomás alatt tart, lélegzetvisszafojtva néztem ezt a 90 percet. Percenként egy levegővel.
"outsiders15"- nerk és a fordítónak (remek munka!) nagy köszönetem!
Mindenkit üdvözöl: Baranyai György 10/10
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2024/09/28
Ekkor frissült utoljára: 2024/06/25
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2024/02/13
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: