Kövesse Alex Honnold-ot, mivel ő lesz az első személy, aki valaha szabadon szólal meg a Yosemite 3000 méter magas El Capitan falán. Kötél vagy biztonsági felszerelés nélkül, vitathatatlanul elkészítette a sziklamászás történetének legnagyobb darabját.
Én inkább sokszor úgy érzem, hogy az ilyen adrenalinhajhász hegymászók egyfajta meghódítandó célt látnak a hegyben. Nincs köze itt alázathoz, tisztelethez, és nem is akarnak eggyé válni vele. Ez csak egy újabb próbatétel nekik, amit le kell győzni. Pedig az a hegy nem azért van ott, hogy egy emberke megmássza, és azután valami félisteni státuszba emelkedjen. Meg lehet mászni egy hegyet, persze. Fel lehet jutni a csúcsra, és körbe lehet nézni. Azért tényleg más onnan fentről nézni a világot, mint alulról. De ettől senki nem lesz nagyobb, mint mondjuk az, aki nem mászik hegyet.
Az emberek úgy működnek, hogy olyan dolgokat is belelátnak a dolgokba, amik valójában nincsenek is ott. Ilyen pl az, ha a végzetüknek tekintik azt, hogy megmásszanak egy hegyet. Nekik ez kell, ez jár, meg kell valósítaniuk, mert hát ez a végzetük. És ha valami megakadályozza, akkor kirabolva érzik magukat. Elvették tőlük, ami jár nekik. Ha bármi sz.rul üt ki, akkor azt nem fogadják el. Ha egy szikla a kezük alatt törik le, és ők mondjuk lezuhannak, akkor számukra ez annyit jelent, hogy a mindenség ellenük van. Illetve a mindenség téved, nem engedi nekik, hogy ezt az apróságot véghezvigyék.
Az élet többet jelent, mind folyamatos próbatételek keresése, és azok legyőzése. Már ott tartunk, hogy minden egy próbatétel. Sosincs vége. Az élet egy akadály. Rágörcsölünk, folyamatosan küzdünk. Pedig csak szimplán élni kéne az életünket, úgymond a folyóval együtt úszni. De inkább küzdünk ellene, úsznánk szembe vele. Egy ideig megy ez, de nem sokáig. És amikor elvisz minket az ár, a víz alá kerülünk, és a vízbe fulladás előtt elgondolkodunk, csak az igazságtalanságot látjuk.
Nem láttam a filmet, és nem is tervezem megnézni. Ezért nem értékelném. Ez szimplán az én szemléletem a témával kapcsolatban. Az érvelésem nem tökéletes, és nem is lehet az. Mert nem feltétlenül rossz az, ha jobbá akarunk válni. És nem is kell hátradőlni, és rábízni magunkat a "folyóra". Egyensúlyt kéne találni. Szerintem ebbe nem illik bele ez a vad hegymászás. Meg egyéb szélsőség sem.
Esküszöm,hogy a szaunában nem izzadtam így mint a film nézése alatt,és majdnem meg is fulladtam,mert elfelejtettem levegöt venni:),de komolyan már nagyon rég ota nyomon követem a srácot,nagy tisztelöje vagyok,nagyon különleges ember vasakarattal,hihetetlen amit véghez vitt.Még annyit,hogy a természettel szemben "szerintem" nem az alázat a legfontosabb,hanem hogy megértsd,érezd a lelkedben,és egyé válj vele...
Az utolsó fél órában izzadt a talpam és a tenyerem. Izgalmasabb volt, mint bármilyen akciófilm, mert itt tisztában voltam vele, hogy minden lélegzetvételemnél megtörténhet a legrosszabb!
Hihetetlen teljesítmény! Tisztelem az ilyen kitartó embereket, akik mindent megtesznek, hogy sikerüljön elérni az álmukig! Nem csak fizikálisan, de pszichésen is ott kellett lennie... nem mellesleg az alázat az egyik legfontosabb a természettel szemben, amikor valaki ilyenre vetemedik.
Ekkor frissült utoljára: 2023/04/15
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2024/06/19
Ekkor frissült utoljára: 2020/02/06
Ekkor frissült utoljára: 2024/08/13
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: