A közvetlenül az első világháború után készült film a német expresszionista filmstílus legnagyobb hatású, legtöbbet idézett alkotása, amely 1958-ban a híres brüsszeli szavazáson bekerült minden idők legjobb 12 filmje közé. Hatása nem annyira a közepes tehetségű rendező, mint inkább a forgatókönyvírók, a színészek, és főként a díszlettervezők érdeme. A forgatókönyvírók eredeti szándéka szerint Caligari, az őrült hipnotizőr, és médiumának kapcsolata a hatalomra törő, irracionálisan gonosz zsarnok és a kiszolgáltatott kisember viszonyát testesítette volna meg. Az eredeti cselekményhez utólag hozzákapcsolt kerettörténet tompította a társadalomkritikát, és lélektani síkra emelte a konfliktust. A filmben kizárólag festett díszleteket alkalmaztak, amelyeket három expresszionista festő, a Sturm csoport tagjai készítettek. A kísérteties, látomásszerű kisvárosban az utcák hegyesszögben torkollnak egymásba, a düledező kockaházak tetején a kémények ferdén meredeznek. A torz perspektívájú, hatásosan megvilágított díszletek között a szereplők árnyakként suhannak, mintha maguk is megelevenedett rajzfigurák lennének. A főszerepekben a kor nagy színészei, Werner Krauss, Conrad Veidt és Lil Dagover láthatók.
Ekkor frissült utoljára: 2021/11/25
Ekkor frissült utoljára: 2022/02/13
Ekkor frissült utoljára: 2023/11/29
Ekkor frissült utoljára: 2024/06/11
Ekkor frissült utoljára: -
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: