A főállásban pszichoterapeutaként tevékenykedő Sybil időnként tollat ragad, hogy kipróbálja magát az írói pályán. Margot, a fiatal színésznő magánéleti problémáira keres megoldást, s amikor Sybilhez fordul tanácsért, a pszichológusnőt annyira megihleti a kétségbeesett nő története, hogy praxisát szüneteltetve nekiáll egy romantikus regény írásának. Margot egy forgatáson bonyolódott románcba a főszereplő Igorral, aki nem mellesleg a rendezővel él párkapcsolatban. Sybil megpróbálja kibogozni a szálakat, ám az érintettek állandó áskálódása és az egymásnak ellentmondó tények régi sebeket tépnek fel a lelkében. A forgatás befejezéséig figyelemmel kíséri az eseményeket, ám lassan elveszíti az ellenőrzést a valós és a fantáziaszülte mozzanatok felett.
Itt egy értelmesebb filmismertető, mert a fenti egy rakár sz@r:
Justine Triet harmadik nagyjátékfilmje, a Cannes-ban bemutatott Sybil szépen folytatja a Franciaországban népszerű, a látens szexuális feszültséget piszkáló melodrámák sorát. A műfaj ismertetőjegyei – legyen szó középkorú nők identitáskríziséről, vagy a kamera előtt sorakozó színészbrigád vetkőztetéséről – az unalom... pardon, az ennui határáig vannak variálva. Eredeti nyelven a cím legalább sejtet valami titkot: egy női név, amit a balsors hírnökeitől, a görög szibülláktól kölcsönöztek. Magyar fordításban persze azonnal tisztázott, hogy mire is vásárolsz jegyet – íme, a Szex és pszichanalízis.
A történet egy pszichológusnő sorsának meghatározó fordulatát követi nyomon. Sybil lemond tanácsadói kötelességeiről és regényíróként próbál karriert építeni. Döntése váratlanul éri pácienseit, akiknek érzelmi összeomlása hatásosan alapozza meg a film kezdeti hangulatát. Főhősnőnk íróként folytatja életét, viszont a biztonságos családi környezet túlságosan ingerszegény ahhoz, hogy alkotásra serkentse. Egyetlen páciense, az idegösszeomás szélén vergődő színésznő, Margot Vasilis képes őt inspirálni, így az ő magánélete lesz a volt terapeuta új regényének elsődleges ihletforrása. Nem meglepő, hogy pszichológus-írónk is terápiára jár, hiszen volt alkoholista, zabigyereke van, és múltbeli szeretőjének emléke sanyargatja. Tanácsadója vészmadárként figyelmezteti: páciense életének megírásával nem csak etikai határokat lép át, hanem saját és környezetének pszichéjére is kártékony hatással lesz. Kíváncsisága izgató mániává alakul, így egyre veszélyesebb lépéseket tesz a szenvedéllyel vágyott siker felé. Kimért tempóban olvadnak össze a két nőt elhatároló valóságok. A pszichológusnő belopja magát a színésznő életébe, Margot pedig folyamatosan a segítségéért esedezik. Viszonyuk alapja a kölcsönös függőség és az egymásrautaltság dermesztő jelenléte lesz. Ez a kettős dinamika a film legizgalmasabb dramaturgiai ötlete, jól működő mechanizmusa pedig tovább bomlik olyan mellékszereplők hálózatában, mint a főhősnő volt szeretője, vagy a színésznőt instruáló rendező. Mindegyik felvázolt személy valamilyen krízisben van, és ilyenkor a társa függvényében határozza meg magát. Az ebből származtatott konfliktusok egy realista hangvételű, intrikákkal teleszőtt melodrámát bontanak ki.
Arthur Harari és a rendező forgatókönyve komoly hangsúlyt fektet a romlott kapcsolatok ábrázolására, viszont az ebből kibomló múlandóság érzetét az örökösen kéjelgő test sóvárgásával ellenpontozza. Mindenki érzelmi csődje a szexus túlfűtöttsége (vagy ennek hiánya) köré szerveződik, így számos helyzetet a kielégülés, vagy ennek elfojtása old meg. Justine Triet jelenetei szabályszerűen illusztrálják a forgatókönyvet. Rendezői erényét a pontos színészvezetés és a feszült dialógusokra való építkezés tükrözi, viszont az ilyen módon elénk tárt helyzetek gyakran az együgyűség szintjén maradnak. Számtalan szituáció kerül két szereplő párbeszédével kifejtésre, leginkább ezekből építkezik a film struktúrája. Másfél óra alatt nincs fordulat, amelyet nem dialógusokkal magyarázna el a rendező, emiatt pedig egy olyan vontatottságot teremt meg, amit az egzotikus helyszíneken lábadozó szexi nők képtelenek kompenzálni. Egyenletes ritmusából néhány gyors vágás próbálja kibillenteni a filmet, így időben néha előre, vagy éppenséggel hátra ugrunk. Az erotikával túlfűtött emlékek gyors képsorokként vannak a konfliktusok köré ollózva, ezek ütköztetése általában öncélúnak hat. Ez a szerkesztési módszer észrevehetően a film agyonbeszéltségén próbál menteni, és kizárólag egy megnyerőbb élmény létrehozásának érdekében operál. Vitathatatlan, hogy Triet francia melodrámája az életközépi válság elcsépelt kedélyállapotát borzolgatja, és módszerével egy eladható és unalmasan szexi alkotás mellett foglal állást. Alapjait tekintve ugyanakkor egy jó felütéssel indító történetről lenne itt szó, amelynek egysíkú fejtegetése kívánnivalót hagy maga után. Drámai helyzetei a szó szoros értelmében elbeszéltek maradnak és a testek profán mutogatása kerül az ábrázolás helyébe.
Bemásoltál egy ktitikát, nagyon eredeti! Hozhatnál még néhány spoileres cikket is és néhány interjút a szereplőkkel, bakiparádét stb. szolgáld ki magad... és nyugodtan döntsd el hogy mit szeretnék olvasni. Amúgy se tudna senki infot szerezni a netről, mivel a Goggle az ördög találmánya és csak a beasvatottak tudják használni...
Ekkor frissült utoljára: 2024/12/18
Ekkor frissült utoljára: 2024/09/12
Ekkor frissült utoljára: 2024/01/06
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2023/07/16
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: