A film négy transznemű gyerek életét követi nyomon Kansas Cityben. Öt éven keresztül forgatták, a kamera 4, 7, 12, illetve 15 éves koruktól kezdve követi sorsuk alakulását, ahogy újrafogalmazzák a tinikort. A gyerekek és családjaik megmutatják az intim valóságot, hogy ez a helyzet hogyan formálta újra a családot, egy egyedülálló krónika arról, hogyan nőnek fel a transznemű gyerekek, milyen kihívásokon mennek keresztül ők és szüleik. Meglepő és inspiráló történet, ami újat mutat emberségből.
Kicsit egyetértek az előttem szólóval. Averynek egy vislekedési tanácsadóra lenne szüksége, az anyjának meg egy elmeszakértőre. Besétálni egy 9 éves kisgyerekkel a Kongresszushoz, olyan dolgokról beszélgetni, amit a népesség 96 százaléka sem ért és ő elvárja attól az amúgy is problémás gyerektől, hogy megértse a helyzet súlyát?! A dolog fontosságát?! 7 évesen kicirkuszolja magának, hogy papagálymintás legyen a haja?! Nem a nemi identitásról van szó, hanem a szülői hülyeségről...messziről látszik, hogy az idősebbik fiú fele annyi figyelmet nem kapott, mint Avery, nincs is feltűnési viszketegsége! De a lényeg! Egy gyerek!!!! Az isten áldja meg, hányszor elmondta a gyerek, hogy nincs kedve csinálni, hányszor meggondolta magát, minden épelméjű szülőnek leesett volna már a tantusz, hogy ne egy olyan kisgyereket vonultassak fel az ABC-s megmozdulásoknál, akinek az lenne a dolga jelen pillanatban, hogy bikiniben, vagy speedoban ugráljon nyáron a medencébe, vagy tütüben vagy stopliban rohangálja körbe a házat!
Phoenix...már a film kezdetekor egyértelmű volt, hogy a kisfiú előtt nincs apaminta...De tegyük fel, a kisfiú szeret kislányos ruhákban tetszelegni...miért kell mindjárt megbélyegezni, miért kell mindjárt azt hinni, hogy ő más?! ÉS megint...miért egy 4 éves kisgyerek diktálja a család mindennapjait?! Ugyan, mit tud az a csöpp lélek a világról?!
Egyszerűen nekem nem világos ez a mai minta, ami folyik a családoknál...bocsánat, egyes családoknál. Részint nagyon örülök, hogy kezdjük helyteleníteni a verekedést, a kiabálást( sajnos, még mindig csak kezdjük), de egyesek átesnek a ló másik oldalára...elfelejtik, hogy az a gyerek gyerek kb serdülő koráig, akkor már viszonylag rendelkezik elég tapasztalattal és logikával(jobbik esetben), hogy beleszólhasson a saját életébe, és ne feltétlen értsen egyet a szüleivel...de addig kell neki valaki, valakik, akik határt szabnak, akik egyengetik az útját, terelgetik, és igyekeznek elegendő mintával szolgálni, hogy mi a jó és mi a rossz( mai társadalmi kódex szerint) Félreértés ne essék, ennek semmi köze megint a nemi identitáshoz.
Summa summárum, engem rettenetesen bosszant, hogy kisgyerekek (nem a tinédzser srác-lány) , pici gyerekeket akarnak nevükön nevezni azáltal, hogy mivel játszik, vagy mit visel!!! Hagyják már azt homo ludenst lógva, hagy játszon, hagy élje ki a gyerekkorát!
Büntetném az ilyen szülőket.
A fiú legyen fiú a lány meg lány, legalább 18 éves koráig, Az, hogy otthon mit engednek meg neki, az ő dolguk, az, hogy nem próbálják meggyőzni, lebeszélni, az ő dolguk, De mint látható, a java részük lelki problémákkal küzd és pont amiatt, mert a szülők engedik ezt.
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2023/08/14
Ekkor frissült utoljára: 2022/08/12
Ekkor frissült utoljára: 2024/07/29
Ekkor frissült utoljára: 2020/11/03
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: