A roppant tehetséges, sokoldalú és kreatív, ám nem igazán népszerű rendező (akinek a francia mozi olyan noirokat és thrillereket köszönhet, mint A holló, A félelem bére és az Ördöngösök) ezúttal is öntörvényű maximalizmussal gyűjt maga köré számtalan szakembert, hogy a korábban kipróbált op-art elemek felhasználásával és a színek tökéletes megkomponálásával vászonra fesse a témául választott beteges szerelmi kapcsolat rémálmait és hallucinációit. A Pokollal ellentétben itt nem a féltékenység, hanem az érzelmi kiégettség és a voyeurizmus a kulcsszavak. A Clouzot-filmekre jellemző gunyoros kegyetlenség ezúttal komplexebb módon, a szereplők elméjén belül jelenik meg, maradandó filmtörténeti pillanatokat eredményezve. Clouzot utolsó (és egyetlen színes) munkája talán nem a pálya legkiválóbb darabja, de remek színészgárdát felvonultató, tökéletes precizitással megkomponált film, merész kísérlet a különböző művészeti ágak szintézisére, úgy, hogy végig szem előtt tartja a filmszerűség elsődleges szempontját.
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2023/09/10
Ekkor frissült utoljára: 2020/12/25
Ekkor frissült utoljára: 2020/06/21
Ekkor frissült utoljára: 2024/01/27
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: