Alma a berlini Pergamon Múzeumban dolgozik ókorkutatóként. A főnöke egy nap behívja magához, és alkut ajánl: arra kéri a nőt, hogy vegyen részt egy rendkívüli kísérletben. Ha hajlandó három hétig együtt élni egy humanoid robottal, megkaphatja a kutatási összeget egy régóta tervezett projektjéhez. Alma vonakodva fogadja el a megállapodást, és végül hazaviszi a sármos, brit akcentussal beszélő robotot, Tomot, akinek egyetlen célja van: Alma boldoggá tétele. Minden vélt kívánságát lesi: rózsaszirmos, illatgyertyás fürdőt készít neki, szín szerint rendezi a könyvtárát, és pezsgős reggelivel várja. Alma azonban nem olyan férfira vágyik, aki mindenben kiszolgálja, és szeretne minél előbb megszabadulni az idegesítő Tomtól. A robot azonban gyorsan tanul, hamar képes lesz nemet mondani, és a készséges szolgából autonóm személyiséggé kezd válni. A közeli jövőben játszódó film hol kacagtató, hol megrendítő módon feszegeti az örök kérdést: mi az, ami emberré tesz bennünket?
Nekem a humor az utolsó,ami erről a filmről eszembe jut...Sokkal inkább a magány, a kapcsolódási képtelenség és az olyan jövőbe mutató megoldások minderre, ami egyre kevésbé emberi. Sok tekintetben tele vagyunk már ilyen humanoidokkal. Alapvetően azt mondanám szomorú és elgondolkodtató.
Nem is annyira szatíra. Inkább humorosnak mondanám, ami egy német filmnél nem kis szó, de igenis, a németeknek is van humora! Szatíra ide, humor oda, ennél elgondolkodtatóbb volt a film. Szinkron ehhez nem fog készülni, mert egyrészt így is élvezhető, másrészt nem "tömegsport". Az akció, horror sci-fi rajongók mellőzzék! Szerintem, tele van mondanivalóval!
Ekkor frissült utoljára: 2024/03/16
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/21
Ekkor frissült utoljára: 2019/12/24
Ekkor frissült utoljára: 2024/04/11
Ekkor frissült utoljára: 2021/07/12
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: