Habár Jim Cummings színész, rendező és forgatókönyvíró első nagyjátékfilmjére szokás (fekete) komédiaként hivatkozni, egy percig ne legyen kétségünk afelől, hogy egy meglehetősen melankólikus darabról beszélünk. Ez már rögtön az igencsak hosszúra nyújtott, kezdő jelenetben tudatosul bennünk, melyben főhősünk, Jim Arnaud rendőrtiszt egy több, mint 10 perces monológban szólal fel édesanyja temetésén, és eközben az érzelmek skálájának szomorúbbnál szomorúbb pontjait járjuk be: kezdetben még csak szívhez szólóan ecseteli, hogy anyja milyen nagyszerű ember volt, majd szépen fokozatosan uralkodnak el Jimen a szélsőségesebb érzelmek, amiket nem tud kordában tartani, végül pedig a gyásztól teljesen szétesik mind érzelmileg, mind pedig mentálisan. A rémesen megterhelő első felvonást követően gondolhatnánk azt, hogy 'rendben, túl vagyunk a mélyponton' és innen már csak pozitívabb képsorok elevenedhetnek meg előttünk, de valójában a Thunder Road csak ezt követően csap bele igazán. Amerikában tradicionálisan 1000 filmből jó ha egy végződik happy end nélkül.Rosszat tesz a "piacnak" ha a néző csalódottan, megoldás nélkül megy haza agyon unt életébe.Ha valaki tragédiára vágyik akkor ott a saját élete.Bőven.DE nem happy end olyan happy end mint amilyenre vágyik a kukoricát ropogtató, és végleg valami kis öröm morzsákért betért néző.Na ez a film úgy végződik.
Ekkor frissült utoljára: 2022/05/06
Ekkor frissült utoljára: 2021/12/15
Ekkor frissült utoljára: 2022/02/17
Ekkor frissült utoljára: 2024/04/01
Ekkor frissült utoljára: 2023/05/15
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: