„Semminek nincs értelme. És ha semminek nincs értelme, semmit sem érdemes csinálni.” Ezekkel a szavakkal viharzik ki a nyolcadikos Pierre-Anthon az osztályából. Ezt követően felmászik a kertjük fájára, hogy onnan demonstrálja a semmittevést.
Osztálytársai szeretnék bebizonyítani a fiúnak, hogy az életnek van értelme, ezért egy sajátos paktumot kötnek: egy elhagyott épületben fontosnak tartott tárgyakat kezdenek összegyűjteni. A fontosság azonban hamarosan egyre elvontabb fogalmakba csap át, a játék pedig túllép minden addigi szabályon, és egyre veszélyesebbé válik.
A fiataloknak kicsúszik a kezükből az irányítás és egymás után vesztik el gyermekkoruk ártatlanságát.
Kemény, mint a kád széle! Csak annak ajánlom, aki bírja a realizmuson túlmutató, de nagyon nyers kritikát.
A magukra hagyott, senki által számon nem kért és kérhető (a "nem nevelés" divatja már 25-30 éve divat Nyugaton!) fiatalok saját szabályaik szerint élnek, amit aztán a felnőttek világa nem hogy számon se kér rajtuk, de még művészekké is válnak.
Tökéletes kor- és kórrajz a mai világ gyerek-szülő kapcsolatáról, annak lehetséges kimeneteleiről.
Természetesen karikírozva, eltúlozva, de egyre inkább elképzelhetően.
Kötelező megnézni minden szülőnek és 14-18 év közötti fiatalnak!!
Csak azért 8 pont, mert még jobban lehetett volna aktualizálni a mondanivalót, de a készítők a 23 évvel ezelőtti novellát próbálták vászonra vinni. Azóta a helyzet csak romlott!
Ekkor frissült utoljára: 2021/07/27
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/31
Ekkor frissült utoljára: 2024/01/26
Ekkor frissült utoljára: 2024/03/02
Ekkor frissült utoljára: 2023/10/11
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: