A Temetői járat a vesztesek filmje, érdekes népek azok. Ezzel együtt jól kezdődik. Egy bukott parti, ha tetszik, végletesen kisiklott élet végső, reménytelen szakaszában megnyílik a vigaszág. Mintha egy szép napon valami másra ébrednénk. Van is tán ilyen, az ébredés első bódulata lehet. Ez Hollywood, nem Kőbánya-Alsó - villan át, aztán a kezed belelóg a hamutartóba, de bizony, megleled mindig hazádat, maradnak a gondok. Tim Roth munkájából, családjából kiakolbólítva, nyúl üzemmódban múlatva álmát, arra ébred, hogy otthona betörés alatt áll. Mielőtt egy jelentősebb baseballütővel amortizálná a pimasz betolakodót, ráismer, öccse az, a kábítószertől erősen függő. Láthatóan megmentésre szorul. Naná, jön Tim, akinek a film kezdetéig semmi sem sikerült, és ő lesz az utolsó szalmaszál. Hollywood kettes számú alaphazugságához értünk. Miszerint mindenkinél, még nálad is, igen-igen, nálad, kettes sor hatos szék, ne nézz hátra, ne forgolódj, rólad van szó, vannak szerencsétlenebb lények. Húzd hát ki magad, s indulj megkeresni az újabb mozijegyre valót! Szóval Tim mentené, aki menthető, ha maga egyszer úgyis menthetetlen. És ezt megmutatni, ez voltaképp sikerül ennek a halmozottan hátrányos helyzetű alkotásnak. Mert innentől kezdve aztán vércikinek kéne lennie az egésznek. Nos, nem az. Még akkor sem, ha Tim Roth bizony rossz, mint a bűn, előadása egy snassz Robert De Niro-paródia, ami mégiscsak valami, hisz a nagy ember is már régóta magamaga karikatúrája. Nem az, mert az író, Jeff Stanzler, egy példamutatóan pasztell pikareszken, melyben csak semi contactig érnek a megpróbáltatások, hajszolja végig hőstelen hőseit. Nem az, mert a rendezőt, Jeff Stanzlert, jobban érdekli a nagyvárosi tél, mint Tim megátalkodott grimaszolása. Szép csöndesen végigszalad egy helyenként komikus, helyenként gyomorszorító tárgyalási szakasz, hogy a végére helyreálljon a világ rendje. Majd pont a vesztesek győznek. Visszafogott előadásmódja, a közlés szándékoltan száraz hangja kiemeli a videótékák szokvány kínálatából. Le nem beszélnék senkit. Sam Jackson pedig egy járókelőnyi jelentőségű tornatanár, vagy valami hasonló, kellett oda egy fekete, semmi több. A Temetői járat ´92-ben készült. Azóta barátainkat naggyá tette a Pulp Fiction. Most egyikük gyenge, másikuk alig is fontos, de szerethetők megint. A szeretet pedig többet ér, mint a 24 órás kölcsönzési díj, alighanem.
Ekkor frissült utoljára: 2024/06/06
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/19
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/29
Ekkor frissült utoljára: 2023/05/17
Ekkor frissült utoljára: 2024/02/21
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: