Az 50-es évek közepén egy amerikai kisvárosban éppen zajlik a Junior Stargazer kongresszus, melynek menetét teljesen felborítja egy, az egész világot megváltoztató esemény...
„Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.” Polonius főkamarás W. Shakespeare Hamlet c. drámájában (ford. Arany János). Nos, a filmet megnézve inkább azt mondanám, hogy ebben pedig kevéske a rendszer.
Alapvetően (spolier veszély!) egy színházi darab létrejöttének lehetünk szemtanúi, ami álomszerűen megjelenik, s látszólag egymáshoz nem kapcsolódó epizódokból áll. S valóban csak egy összekötő kapocs van, az idegen lény érkezése, aminek mindannyian tanúi. De emellett több szál is fut. A film nyitva hagyja a kaput számtalan értelmezésnek, s ez egyrészt jó, másrészt valóban nehéz eldönteni, hogy "Na, most akkor miről is akar szólni?!"
A képi világa nagyon egyedi, a színészek -gondolom- azt adják, amit a rendező kért, de a poénok -nekem- nem ülnek, tényleg olyan lett az egész, mint egy zavaros álom hatalmas vacsora után.
IMDB 7 pontra tarja, szerintem ez túl van pontozva. Átlagosnál többet ad, de "jó, hogy nem moziban néztem meg" kategória, szóval halovány 6 pont.
Borzalom... De tudom, mindjárt jönnek a filmesztéták, és egyéb rajongók, akik beszólnak, hogy "ezt érteni kell", "te túl hülye vagy ehhez", stb, de az igazság az, hogy Wes Anderson többet szív, mint kellene... Semmi szórakoztatót nem találtam ebben a filmben, pedig néha a lepontozott trágya filmekben is van egy-egy jó duma. Itt nincs. Ráadásul azt hittem, hogy megtanultam angolul az angoloknál, de a felét, ha értettem Edward Norton szövegelésének. 2/10.
Ekkor frissült utoljára: 2024/07/24
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2023/07/27
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2024/01/04
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: