A Lény - egy másik világból (1951) online teljes film magyarul

Ha megszűnik a közérdek összetartó ereje, ha elalszik az értelem, előjönnek a moziszörnyek. A világűr kutatása az u201950-es években új rémeket teremtett.


Amilyen a kor, olyanok a benne élők szorongásai. Az ötvenes évek inváziós sci-fijei és szörnyfilmjei az amerikaiak kollektív félelmét juttatták kifejezésre: a II. világháború után a látványosan gonosz, de távoli nazi helyét a beépülésre kiválóan alkalmas commie vette át. A hidegháború kezdetén a szovjetek démonizálásával, a kémkedésért halálraítélt Rosenberg-házaspárral és az amerikai filmesek sokaságát érintő feketelistával az átlagpolgár paranoiája hosszú távra megkapta a maga táplálékát. Hozzá kellett szokniuk a határaikon belüli támadás gondolatához u2013 amely akár a szomszéd házból is érkezhet, egy másik u201Eigaz amerikaitólu201D.


*


Az inváziós filmek egyik visszatérő motívuma, az emberi u201Egazdatestu201D külsejét felhasználva támadó idegen értelmes lény gondolata legkésőbb 1938, azaz John W. Campbell nagyhatású novellája, a Ki van odakinn? megjelenése óta létezik, ám az ötvenes évekig érdemben nem jelent meg filmen. Érdekes módon, míg a történet első megfilmesítése éppen a lényeget hagyta el u2013 hiszen a Howard Hawks-féle A Lény u2013 egy másik világból címszereplője nem másolja az embereket, u201Ecsaku201D gyilkol u2013, a kortárs regények adaptációi u2013 például a Robert A. Heinlein Élősdiekjét plagizáló The Brain Eaters (Roger Corman-produkció, 1958) és a Jack Finney jegyezte The Body Snatchers első feldolgozása (1956) u2013 már némileg eltérő módon, de a bizalom és manipuláció kérdését is vizsgálják.

Ugyancsak az ötvenes évek Amerikájában váltak népszeru00FBvé (nem utolsósorban A Lény és az eredeti Világok háborúja hatására) a politikai szorongásra gonosz u00FBrlények és óriásira nőtt rovarok ábrázolásával reagáló mozik. Ezek közé tartozott Edward L. Cahn B-kategóriás munkája, az It! The Terror from Beyond Space (1958) is u2013 egy film a sok közül, amiben alapvetően békés (amerikai) emberek összeakadnak egy földönkívüli rémmel.

A hatvanas évekre a mu00FBfaj egy időre tetszhalott állapotba került, majd új utakra tért: előbb nagyköltségvetésu00FB intellektuális kalandként (2001), majd u00FBroperaként (Csillagok háborúja) tért vissza a vászonra. Az inváziós szubzsáner lelkes híve, a 2005-ben új A világok harcát rendező Steven Spielberg is a békés Harmadik típusú találkozások mellett döntött a hetvenes évek közepén, amivel telibe találta a közönség igényeit. Az emberek nyilvánvalóan nem vágytak semmire, ami egyszerre futurisztikus és nyomasztó.


*


Vagy mégis? A nyolcadik utas a halált (Alien, 1979) gyakran nevezik a sci-fiu2013horror mu00FBfaji keverék megteremtőjének, amiben nem kevés igazság van. Ridley Scott filmje sok szempontból úttörő darab, miközben az alapötlet szintjén nem több az ötvenes évekbeli olcsó rémfilmek felmelegítésénél, konkrétan A Lény u2013 egy másik világból és u2013 főleg u2013 az It! The Terror from Beyond Space felturbózott változatánál (utóbbi jelenetekben, dizájnötletekben és beállításokban meg is idéződik benne). 1979-ben azonban két okból is az újszeru00FBség erejével hathatott: egyrészt az Alien minden volt, csak nem olcsó (ennek köszönhetően a speciális effektusai a mai napig lenyu00FBgözőek), másrészt a közönség bő 20 éven át legfeljebb a késő esti tévému00FBsorokban találkozhatott hasonló alkotásokkal. Ilyen tévému00FBsorok rajongója lehetett az ifjú John Carpenter, egy másik hasonlóan nagy hatású tudományos-fantasztikus horror, A Dolog (The Thing, 1982) rendezője. Erre első sikerfilmje, a Halloween (1978) egyik jelenetéből következtethetünk, amelyben a gyerekek A Lényt nézik a tévében mindenszentek éjszakáján.

Ahogy az Alien felhozta a korabeli A-kategóriás szuperprodukciók szintjére a régi idők szörnyes meséit, úgy tette ismét aktuálissá a testrablókról és -másolókról szóló mozikat A Dolog. És mivel a kettő szorosan összefügg egymással (hiszen már az ötvenes években ilyen filmek rivalizáltak egymással az autósmozikban), a későbbi film nem is úszta meg a gyanúsítást, hogy merített a korábbiból u2013 pedig a hasonlóság oka csupán az volt, hogy ugyanahhoz a filmtörténeti korszakhoz nyúltak vissza. Az sem mellékes szempont, hogy míg Scott filmje óriási sikert aratott, Carpenteré megbukott. A hetvenes évek végére a gonosz földönkívüli témája már különösebb gond nélkül megmérkőzött az olyan szelídebb, de gyengébb színvonalú riválisokkal, mint az első Star Trek-film vagy a Holdkelte, a nyolcvanas évek elején viszont a nézők inkább E.T.-re, a kifejezetten kedves és bájos u00FBrlényre szavaztak, mai szemmel nézve kínos elutasításban részeltetve Carpenter remekét.


*


Ami az Alien és a Thing viszonyát, illetve ihletőiket illeti, a helyzet valójában jóval összetettebb a leírtaknál. Mindkét film egyértelmu00FBen magán viseli a rendező kéznyomát, de egyik direktor sem tekinthető kizárólagos szerzőnek.

Ridley Scott rendezése kimért tempójával és vizuális tökélyével szörnyfilm létére leginkább a thriller hatásmechanizmusát juttatja az ember eszébe, amin az sem változtat, hogy a sokk eszközével él (végül is ez a Psychótól sem idegen). Scott egy látszólag nagyon eltérő stílusú modern horrort, a realista-szatirikus megközelítésu00FB A texasi láncfu00FBrészes mészárlást vette kiindulási alapul. Tobe Hooper filmje az Alienhez hasonlóan sok időt hagy az előkészületeknek, hogy aztán egymást egyre zaklatottabban követő és egyre felkavaróbb (de gyakorlatilag vérmentes!) jelenetekkel hozza a frászt nézőjére. És ugyan A nyolcadik utas a halál láthatóak zsigerek és egyéb felkavaró részletek is, a montázsok többnyire sokkal többet bíznak a néző fantáziájára, mint amennyit ténylegesen mutatnak u2013 akárcsak Hitchcock híres zuhanyjelenete. (Az már igazán csak ráadás, hogy A texasi láncfu00FBrészes mészárlás és a Psycho éppenséggel ugyanazon a valós eseten, Ed Gein sorozatgyilkos történetén alapul.)

Nyomot hagytak a filmen az írók, Dan Ou2019Bannon, Ronald Shusett, Walter Hill és David Giler korábbi filmélményei, munkái és olvasmányai is. A vészjel figyelmen kívül hagyásának és az ebből következő haláleseteknek az ötlete a Tiltott bolygóból (1956) eredeztethető. Egyesek felfedezni vélik az idegenen, illetve a film szexuálitással-vírusokkal kapcsolatos motívumain David Cronenberg Paraziták címu00FB mu00FBvének hatását is, ami nem kizárt ugyan, de nem is valószínu00FB (a lény petézésének és kiszabadulásának ötlete Ronald Shusettől származott még a hetvenes évek közepéről, egy ízeltlábú szaporodási módszere és különböző horror-képregények ihlették meg).

Sokkal inkább adósa Scott filmje az európai sci-fi egyik kevésbé ismert darabjának, a Mario Bava jegyezte A vámpírok bolygójának (főleg az első fele és a space jockey-nak keresztelt u201Emásiku201D idegen figurája miatt), valamint az Alien alapötletéért felelős Dan Ou2019Bannon első munkájának, a Sötét csillag címu00FB sci-fi szatírának (Ou2019Bannon vizuális és dramaturgiai ötletek átmentése mellett egy komplett jelenetet is átvett a későbbi projektbe). A Sötét csillagot mellesleg egy ifjú titán, bizonyos John Carpenter rendezte... Kicsi a világ.


*


Ami A Dolog hátterét/eredetét illeti, nem annyira a filmes vonatkozásai érdekesek, hanem Carpenter és Bill Lancaster forgatókönyvíró variációja Campbell történetére és az alakmásoló valami okozta paranoiára. Az ő értelmezésük szerint a szereplők között eleve hiányzik az összhang (furcsa fordulat Hawks deru00FBlátó patriotizmusához képest), és ez idővel csak egyre rosszabb lesz. Az alaktalan és megfoghatatlan testmásoló támadása nem összehozza, hanem szétszakítja a csapatot, a hirtelen kötött szövetségek sem életképesek. Ráadásul Carpenter megfejeli a sztorit egy nyitott befejezéssel, amely nem csak a novella happy endjéhez és A lény fináléjának mozgósító üzenetéhez képest (u201EFigyeld az eget!u201D) végtelenül cinikus, de az Alien u201Emindösszeu201D megnyugtató lezárását is már-már idillikussá teszi. Jobb esetben csak két ember vész oda egy lassan kihu00FBlő táborban, rosszabb esetben (vagyis ha egyiküknek nem véletlenül láthatatlan a lehelete a fagyban) az egész emberiségnek vége.

Mint látható, annak ellenére, hogy Carpenter fanatikus Hawks-rajongó (már A 13-as rendőrőrs ostroma címu00FB Carpenter-mozi is egy Hawks-film, a Rio Bravo átirata volt), rendezőként egyáltalán nem ragaszkodott A Lényhez, sőt. Míg A Lény összességében csak laza adaptáció, amely a Ki van odakinn?-től a kiindulóponton túl szinte semmit nem vesz kölcsön, Carpenter és Lancaster éppen az irodalmi forrás kezdetét (és végét) módosította leginkább a forgatókönyvben, hogy a kettő között konkrét jeleneteket, szereplőneveket és fordulatokat ültessen át a vászonra, gyakorlatilag változtatás nélkül.

A Dolog tehát nem annyira remake, mint inkább az eredeti novella hu00FB feldolgozása, amely az idegen elleni küzdelem hősiessége helyett a homály és ellentmondás tudatos alkalmazásával teremti meg a bizalmatlanság légkörét, és ragasztja át a közönségre a szereplők egyre jobban elhatalmasodó hisztériáját és elkeseredettségét. Ám a rendező még így is fontosnak tartotta, hogy adózzon a korábbi moziváltozat (egyik kedvence) nagyszeru00FBsége előtt: a u201EThe Thingu201D felirat elhelyezése és betu00FBtípusa a főcímben tökéletes másolata A lény elején láthatónak, miközben már megidézi A nyolcadik utas a halál bevezetőjét isu2026 Kicsi a világu00FBr.

Az ötvenes évek Amerikájában gyökeret vert, politikai alapú félelem a mai napig nem tu00FBnt el a tudományos-fantasztikum mu00FBfajából. Az emberi testet kívülről és belülről egyaránt támadó rémek olyan riadalmat gerjesztettek, ami hosszú távon is megtermékenyítette a mozit. Számtalan egyéb mellett talán erre volt a leginkább szükség ahhoz, hogy életre keljen az Idegen és A Dolog u2013 a modern sci-fi két legkülönlegesebb szörnyetege. ( Filmvilág folyóirat 2011/04)

• Játékidő:

  87 perc
• Kategoria:
  Akció, Fantasy, Horror, Kaland, Misztikus, Sci-Fi

• IMDB Pont:

  7.3

• Beküldte:

  anonimanonimanon

• Nézettség:

  16865

• Beküldve:

  2012-10-22

• Vélemények száma:

  2
• IMDB Link

• Rendező(k):

  Christian Nyby, Howard Hawks

• Színészek:

  Kenneth Tobey (Patrick Hendry kapitány)
  Margaret Sheridan ("Nikki" Nicholson)
  Robert Cornthwaite (Dr. Arthur Carrington)
  Douglas Spencer (Ned "Scotty" Scott)
  James Arness (a Lény)