1942 elején Amerika és Japán a tengeren méri össze erejét. Nimitz tengernagyot komolyan aggasztja, hogy az utóbbi időben komoly veszteségeket szenvedtek, és csak három repülőgép-anyahajójuk van ütőképes állapotban. A titkosszolgálati jelentések mind azt valószínűsítik, hogy Midway-nél várható a japán támadás és Nimitz megpróbál minden rendelkezésére álló eszközt összeszedni, hogy szembeszállhasson az ellenséggel. A japán haditengerészet vezetője, Yamamoto admirális nagyon bízik a sikerben, hiszen ő is tudja, hogy több, mint négyszeres a túlerejük. De azt még a japánok is aggasztónak tartják, hogy egységeik között gyakori a kommunikációs probléma és nincs elég információjuk az amerikai hajók mozgásáról. A légi csatában ugyan japán fölény mutatkozik, bombázzák Midway-t, de közben az amerikai repülők is igyekeznek kitenni magukért és minél több kárt okozni a japán repülőgép-anyahajókon. Hat röpke perc leforgása alatt sikerül közülük hármat is harcképtelenné tenni. Nimitz a csata után így kommentálja a nagy győzelmet: "Jobbak voltunk, mint a japánok, vagy csak szerencsésebbek?"
Midway-szigeteki csata, 1942. június (Igaz tőrténelmi ősszefoglaló) Ezerkilencszáznegyvenkettő tavaszán a mérhetetlenül magabiztos és legyőzhetetlennek hitt japán haderő u2013 Indokína, Thaiföld, Szingapúr, az Indonéz-szigetek, Guam, Wake és a Salamon-szigetek elfoglalása után u2013 Midway-t szemelte ki, amely Isoroku Yamamoto admirális szerint ideális bázis lenne a járőrözésre induló császári repülőgépek számára. A parancsnok ugyanakkor a szigetcsoport ellen irányuló támadással kívánta előcsalni rejtekhelyéről a Pearl Harbornál meggyengített amerikai flottát, hogy döntő csapást mérjen rá. A két sereg 1942. június 4-én találkozott egymással és megvívták a világtörténelem első olyan tengeri ütközetét, amelyben a két flotta hajói csak közvetett módon vettek részt, a harcot tudniillik a hordozókról felszálló repülőgépek döntötték el. Az amerikai diadallal zárult csata a Csendes-óceánon megfordította a háború menetét, így a hadszíntérre gyakorolt jelentősége El-Alameinhez vagy Sztálingrádhoz mérhető. Az ütközet a japán tengeri fölény végével együtt elhozta a csatahajók alkonyát, hiszen bebizonyosodott, hogy a levegőből támadó ellenféllel szemben még a világ legkorszerűbb hadihajója is szinte teljesen védtelen. A Midway ellen vonuló japán csapásmérő erőt u2013 melynek gerincét négy repülőgép-hordozó, az Akagi, a Kaga, a Hiryu és a Soryu alkotta u2013 Nagumo tengernagy vezette, a Yamamoto irányította főerő pedig lesben állva készült meglepni a sziget felmentésére érkező amerikaiakat. A császáriak május 29-én hatalmas sereggel, 190 hajóval, 261 repülőgéppel és 10 000 katonával vonultak a mindössze 5 (!) négyzetkilométer területű, két tagból álló szigetcsoport ellen. Az Amerikai Egyesült Államok azonban a japánok minden lépéséről tudott. Joseph J. Rochefort fregattkapitány és Pearl Harborban állomásozó hírszerző csapata ugyanis hónapok óta figyelte az ellenséges rádióforgalmat és fejtette meg a rejtjelezett üzeneteket. Tudták, hogy a Midway elleni invázió nem más, mint egy ravasz csapda, Chester Nimitz tengernagy, a csendes-óceáni amerikai flotta parancsnoka mégis a térségbe vezényelt két nagyobb taktikai egységet. Raymond A. Spruance tengernagy az Enterprise és a Hornet repülőgép-hordozókkal már 1942. május 28-án Midway felé indult, később követte őt Frank Jack Fletcher tengernagy is a Yorktownnal. Ezt a hajót azonban előbb ki kellett javítani, mert a Korall-tengeren vívott csata során több találatot kapott. Az amerikaiak két hajócsoportját összesen 3 repülőgép-hordozó, 14 torpedóromboló, 7 nehéz- és 1 könnyűcirkáló, továbbá 16 tengeralattjáró alkotta. A japánok június 4-én érkeztek Midway közelébe és Nagumo parancsára azonnal megkezdték a támadást. Az amerikai radarok azonban észlelték a támaszpont felé tartó bombázóköteléket, illetve a kísérő u201EZérókatu201D, így még időben a levegőbe emelkedhetett a szigeten lévő összes repülőgép. A meglepetésszerű támadás terve ezzel semmivé lett, ennek ellenére a japánok leszórták bombaterhüket a kijelölt célpontokra. Bár néhány találat kétségkívül súlyos kárt okozott, az első hullám korántsem érte el a kívánt eredményt, ezért az akciót meg kellett ismételni. Erről értesülve Nagumo utasítást adott a hordozók fedélzetén álló u2013 az amerikai flotta elleni támadáshoz előkészített, ezért torpedókkal felszerelt u2013 repülők átfegyverzésére. A tengernagy döntését az is megkönnyítette, hogy felderítői nem találták az amerikai hajókat. Ám mialatt a torpedók helyére bombák kerültek, az egyik (kutatórepülést végző) hidroplán mégis ráakadt Spruance és Fletcher egységeire. Nyolc óra harminc körül tehát újra leállt az átfegyverzés, ráadásul ekkor tértek vissza Midway irányából az első hullám gépei is. Ugyan a japánok helyzetéről csak hiányos adatok álltak az amerikaiak rendelkezésére, Spruance mégis támadásba küldte a Hornet, a Yorktown és az Enterprise repülőit. Terve az volt, hogy először a lassú torpedóvetők emelkednek magasba, melyeket a gyorsabb zuhanóbombázók és vadászok követnek. A gépek útközben találkoznak, és együtt vetik magukat a császári flottára. A torpedóvetők azonban a vártnál hamarabb leltek rá az ellenségre és 9 óra 25 perckor támadásba lendültek; a lomha gépek között azonban nagy pusztítást végeztek japán védővadászok. A zuhanóbombázók egy órával később érték el a hordozókat, amelyek épp repülőik indítására készültek. Az Enterprise gépei u2013 gyenge légvédelmi tűz mellett u2013 már az első rárepülés során leszámoltak az Akagival és a Soryuval, míg a Yorktown repülői a Kagát vették célba u2013 eredményesen. A szörnyű veszteségek ellenére nem maradt el az ellentámadás, melyet az egyetlen épen maradt hordozó, a Hiryu zuhanóbombázói indítottak; a gépek délután egykor érték el és súlyosan megrongálták a Yorktownt. Az üresen sodródó, kiégett hajónak végül június 7-én a japán Iu2013168 tengeralattjáró adta meg a kegyelemdöfést, miután több torpedóval elsüllyesztette. Azonban a Yorktown vesztét okozó Hiryu sem kerülhette el sorsát, az amerikai bombázók ugyanis a Midway-nél felvonultatott negyedik japán hordozót is hullámsírba küldték. Június 5-én hajnalban Yamamoto lemondott a szigetcsoport elleni invázió tervéről, egyben utasítást adott a visszavonulásra. A hátráló csapatok megpróbáltatásai azonban ezzel még nem értek véget, hiszen az őket üldöző amerikaiak június 6-án tűz alá vették két nehézcirkálójukat, a Mogamit és a Mikumát, melyek közül az utóbbi végzetes találatot kapott. A midway-i csatában a japánok több mint 200 repülőt és 4000 embert vesztettek, szemben az amerikaiak 150 gépével, illetve 300 katonájával. Szertefoszlott a császári haditengerészet verhetetlenségéről szőtt legenda is, ám a távol-keleti haderőt ennél súlyosabban érintette az, hogy a háromnapos ütközet veszteségei u2013 különös tekintettel a négy repülőgép-hordozóra u2013 a háború végéig pótolhatatlannak bizonyultak.
Ekkor frissült utoljára: 2023/11/09
Ekkor frissült utoljára: 2022/01/09
Ekkor frissült utoljára: 2023/05/16
Ekkor frissült utoljára: 2024/06/08
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/27
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: