Bart (Bob Hoskins) 4 éves korában elrabolta Dannyt (Jet Li), azóta úgy bánik vele, mint egy állattal. Danny képes az első parancsszóra rátámadni bárkire a legcsekélyebb esélyt sem adva ellenfelének. Egy nap Danny véletlenül találkozik Sammel (Morgan Freeman), a vak zongorahangolóval. Sam és mostohalánya Victoria (Kerry Condon) megismertetik vele az emberi természetnek azt az oldalát, ami számára eddig ismeretlen volt. Így Danny életről alkotott képe lassan megváltozik. Megpróbál önmaga lenni és múltjának titkait felderíteni, immár Barttal és bandájával szembeszállva.
Srácok... Király ez a film!
Ahogyan korábban írtam az Elrabolva 3 kifejtésemnél, itt is eltudom mondani azt, hogy Luc Besson szerintem képtelen az átlagosnál jobb forgatókönyvet írni (főleg akciófilmekre). Ez a film is egy élő példája annak, hogy ha a forgatókönyvét egy nagyon jó rendezőre bízzák képesek kihozni belőle a maximumot is. Első olvasatra például a film sztorija nem tűnik annyira érdekesnek (hasonlókat már láthattunk korábban), elsőnek nem is érdekelt igazán, azonban 2 dolog képes volt kimentenie az átlag filmek közül.
Az első a színészi játék. Elég csak a 3 húzó nevet megnéznünk és láthatjuk, hogy ezen a téren nincsen okunk a panaszra, mindenki a kisujjából rázta ki a szerepet. Azonban amikor Jet Li és Morgan Freeman együtt van a vásznon... Anyám! Igaz, hogy Morgan Freeman is a kisujjából rázza ki a szerepet, mégis végig zabálni tudtam az összes jelenetét. Jet Li pedig egy igazi visszafogott játékot mutatott nekünk, nem játszotta túl a szerepét és végig szerethető maradt. A közös jeleneteik voltak szerintem a film csúcspontjai.
Azonban ne feledkezzünk meg az akciókról sem. Srácok, igaz, hogy kevés van belőlük, de amikor van... az nagyon VAN! Az operatőri munkára semmi panaszunk nem lehet. Ismeritek azt az érzést, amikor néztek egy Bourne filmet, a Szállító 3-at vagy a Taken 2-3 bármelyik akciójelenetét, amikor rángatják a kamerát, összevagdossák a jeleneteket és rájuk közelítenek, hogy semmit ne láthassunk belőlük? Ha nagyon jól megcsinálják (lásd: Bourne, Elrabolva 1), akkor egyáltalán nem zavaróak. Azonban, amikor látunk egy Kingsman-t, vagy a The Raid 1-2 akciójeleneteit, amikor a kamera messze van a küzdőfelektől és látjuk az összes mozdulatot, nem rángatják a kamerát... Szerintem azok a legjobban kinéző akciók. Aki ezeket az akciókat szereti, az örülhet, mert itt is ilyen akciókkal van tele a film. A koreográfia egyszerűen gyönyörű. A másik dolog, ami nagyon jó volt, hogy igazi érzelmi töltet volt az egész film. Nem titok, nekem azok a kedvenc akciófilmjeim, ahol az akciók nem ok nélkül történnek, hanem valami fontos dolog, érték vagy valaki miatt történik (lásd: elrabolva, Terminátor 2). Ezért mondom a The Raid első részére azt, hogy egy elképesztően látványos, pörgős mozi, ahol a sztori inkább csak egy alibi ahhoz, hogy elkészíthessék az akciókat. Itt viszont a teljes ellentétét látjuk. Itt a sztori még ha nem is zseniális, az érzelmi töltet ami van benne sokkal nagyobb erőt ad az akciók súlyosságának. És gyerekek itt 1-2 verekedés komolyan egy lapon említhető az előbb említett Rajtaütéssel!
Azonban mint mondtam Luc Besson írta a forgatókönyvet, és bizony itt is van nem kevés logikai baromság (Például az, hogy ha egy verekedő állatot neveltek egy emberből, hogy volt képes alig egy pár hét alatt ennyit fejlődni? Ilyen nincs, ezekhez évek kellenek!), de szerencsére egyáltalán nem rontanak a végeredményen. A film nézése közben egyáltalán nem érdekelt, mert jó volt nézni.
Semmit nem vártam a filmtől, azonban örülök, hogy megnéztem, mert ez egy váratlan meglepetés volt, egy igazi kis gyöngyszem, amiről senki nem nagyon mond semmit, nem nagyon emlegetik, mert a nagy közönség elfelejtette.
10/9
Ekkor frissült utoljára: 2024/11/18
Ekkor frissült utoljára: 2024/12/21
Ekkor frissült utoljára: 2024/07/12
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2020/10/28
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: