A Los Angelesben élő Jonathan teljesen elhidegült a gazdag, New York-i családjától. Egyik nap azonban megtudja, hogy az apja halálos beteg, és már csak negyvennyolc órája van hátra, mert lekapcsolják a gépekről, amelyek eddig életben tartották. Jonathan elhatározza, hogy meglátogatja az apját, még egyszer, utoljára. A szüleivel, a testvérével és a szerelmével, illetve egy beteggel és egy ápolónővel való találkozás rádöbbenti a szeretet erejére, és a megbocsájtás fontosságára.
Nos, ez akár egy jó film is lehetett volna, minden adott volt hozzá. A szereplők, a téma a zene.
Jessica Brown Findlay miatt néztem meg, mert a "Téli mesé"- ben csodálatos volt, benne most sem csalódtam, de a többiek is "hozták" magukat.
De! Ebből a filmből, 30 perccel rövidebben egy igazi katartikus drámát lehetett volna készíteni.
Voltak aranyos, jó részek, a többi a fölösleges szenvedésről szólt. Hasonló filmben, Javier Bardem- mel, a "A belső ember"- ben sokkal erősebb volt a kontraszt.
Ezek a filmek mind Brian Clarke: Mégis kinek az élete? című drámájából táplálkoznak, ki jobban, ki kevésbé.
Ettől függetlenül az ajánlottak listájára tettem, mert csalódást legföljebb nekem okozott (kicsit).
Mindannyiótokat üdvözöl: Baranyai György 10/7
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2023/04/05
Ekkor frissült utoljára: 2024/02/12
Ekkor frissült utoljára: 2024/03/14
Ekkor frissült utoljára: 2024/05/06
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: