A szokás szerint igaz történeten alapuló Backcountryban egy városi fiatal pár (Missy Peregrym és Jeff Roop) indul a kanadai vadonba kempingezni, ám hamarosan elvesznek, majd egy óriási medve kezd el rájuk vadászni, aminek erdei territóriumát a jelek szerint jobb lett volna messzire elkerülniük.
Az állatos (medves) horrorfilmek közül elég jó, erős film, az, hogy mennyire igaz történet, mennyire alapul valós történeten..., nem tudom, valószínű, van valami valóságalapja, csak (gondolom) bizonyos elemekez átírtak, kiszíneztek, a rendező, forgatókönyvíró. A film jó első fele nem mondható nagyon pörgősnek (és akkor még finoman fogalmaztam), inkább olyan langyos kis kalandtúra, megspékelve párkapcsolati gondokkal, problémákkal, Ebben a legelső (inkább több, mint a felében a filmnek) a főszrreplő pár megismerése, párkapcsolatuk jellege dominál, színrelép egy másik férfi is, no meg a féltékenység, ahol egy nő, 2 férfi van, hamar kialakulhat a versengés, itt már jobban érezhető a főszereplő pár viszonyában a feszültség. A pár férfi tagja le akarja nyűgözni a nőt, ezért sem térképet nem visz a túrára, sem telefont nem akar..., összességében elég könnyelműen viselkedik, a nő óvatosabb, előrelátóbb, de megpróbál sokáig a férfinek hinni, hogy valójában őket semmi veszély nem fenyegeti..., na ez azért az utolsó főleg 30 percében a filmnek rendesen megváltozik. Az utolsó főképp 30 perc valóban elég durva, a medve - bár sokat nem látjuk a színen - megteszi rendesen a magáét... Lehet izgulni a főszereplőkért, egyáltalán életben maradnak-e??? Állatos horrorfilmek közül elég jó kis film, durván naturalista módon figyelmeztet a természet hatalmára, ahol már nem mindig az ember az úr, és egyben arra is figyelmeztet, ha, könnyelműen vágunk neki, fogjuk fel a természetet, erősen megtréfálhat bennünket. Na, meg azt is szem előtt kell(ene) tartani, hogy egy nő lenyűgözéséhez nem feltétlenül a könnyelműség, és a férfiasság túlzott hangsúlyozása a legmegfelelőbb, főleg, ha valaki nem is áll a helyzet magaslatán abban, hogy felmérje a reális veszélyt. Nálam 10/8 a film, igaz, végig érezhető volt a feszültség, de valahogy lehetett volna feszültebbre venni a film tempóját, ettől eltekintve emlékeztes marad a film számomra.
Szerintem, hatalmas film volt! Egyszerűen imádtam az egészet filmet! Ha valaki szereti az állatos horrorfilmeket, azoknak szerintem ez a film kihagyhatatlan! Jómagam szeretem az emberek vs. állatok filmeket, de mivel már elég rég nem találtam /itt a cápák vs. emberek filmbeli megjelenítését nem számolom, mert azokat kicsit másként kezelem/ olyan filmet, amiben ezt a fajta szeretettemet kiélhettem volna, ezért ebbe a filmbe is elég óvatosan kezdtem bele! Sokan írták hogy a film igen lassan indul be, sőt olyant is olvastam hogy szinte már unalmas a filmnek az első 45 perce, tehát elég sok volt az intő jel hogy ne nagyon számítsak egy nagy filmre, de a kíváncsiságom győzött /hatalmas szerencsére, mert azt kaptam a filmtől, amit már elég régóta kerestem/! Szóval, hogy lassan indul be a történet?, szerintem nem! A rendező és forgatókönyvíró Adam MacDonald / ez volt a debütálása mint rendező!!!/, szép lassan építi fel azt a fajta lélektani drámát ami a film első 50 percét képezi és azt kell hogy írjam hogy tökéletesen működik ez a filmben! Majd a film utolsó 30 percében olyan keményen az arcunkba vágja a természet erejét, hogy jómagam szinte már szóhoz sem jutottam! Ennek az utolsó 30 percnek köszönhetjük azt is, hogy végre egyáltalán nem lehetünk biztosak a főszereplő túrázó pár életbenmaradásában, ezért szinte végig szorítunk nekik és végre egy olyan állatos horror amiben nem az a lényeg hogy felvegyük a harcot az állattal, hanem a túlélés!! Ennek a filmenek mindenképp ott a helye a kedvenceim közt, nálam a film 10/10-es, köszönet a feltöltő és a fordító munkájáért! Szép napot mindenkinek!
Majdnem egy évvel ezelőtti írás a filmről,amivel teljesen egyetértek,ezért 10x10 pont a filmnek:
"A Backcountry című erdős-medvés horrort több helyütt Spielberg Cápájához mérik, és bár én vagyok az első, aki erre azt mondja, hogy naazértálljonmegamenet, az elsőfilmes Adam MacDonald tényleg valami olyasmit tett le az asztalra, ami manapság egészen egyedülállónak számít az állatos rémfilmek alműfajában: minimalista történettel és már-már kínosan lassú cselekményvezetéssel juttatja el a nézőt el az abszolút komolyan vehető, kíméletlenül életszerű, megrázó erejű eseményekkel és képekkel teli rémálomtúrába.
[backcountry4]
És most próbálom felidézni, hogy mi lehetett az utolsó igazán jó állatos horror, ami nem szégyellte halálosan komolyan venni magát - ami nem kellemesen vérspriccelős bűnös élvezet (ld. a tavalyi Grizzlyt Thomas Jane-nel, James Mardsennel, Billy Bob Thorntonnal és Scott Glenn-nel) vagy idézetekkel és iróniával teli gore-komédia akart lenni, hanem brutálisan őszinte és kőkemény ember-a-természet-ellen sokkdráma. Talán a Nyílt tengeren? Az tizenkét éve volt, és azért az „igazán jó” kitétel némileg vitatható az esetében.
A többé-kevésbé valós események alapján készült kanadai Backcountryban egy fiatal pár vág neki egy többnapos túrának a vadonban. Útjukra nem készülnek fel eléggé, eltévednek, és egy nagy medve vadászterületére keverednek. És ebből bajok lesznek. Kábé ennyi a sztori, legalábbis ami igazán számít – bár maga a medve egy óra után tűnik csak fel az alig kilencven perces filmben, és MacDonald addig is egyéb témákkal foglakozik.
[backcountry1]
Például azzal, hogy mit ér a maszkulinitás egy elkényelmesedett világban, ahol a férfias őserőt már nem az ebéd fáradhatatlan levadászása jelenti, hanem a duda agresszív nyomkodása a reggeli dugóban. Alex le akarja nyűgözni barátnőjét, és arroganciájában térkép és mobil nélkül vág neki az erdőnek, amit elmondása szerint úgy ismer, akár a tenyerét. Hibát ostobaságra halmozva, intő jelekre legyintve vezeti Lolát az életveszélybe – és amikor kiderül, hogy mivel állnak szemben, a nő veszi át az irányítást, a klasszikus nemi szerepek pedig (a horrortól messze nem idegen módon) kirepülnek a kukába.
A túra feszült párkapcsolati drámává fajulása azonban éppúgy red herring csupán, mint az a veszélyesnek tűnő hegyi vezető, aki az első szabad ég alatt töltött éjszakáján csatlakozik a párhoz, és kihívó mosollyal konfliktusok sorát korbácsolja fel a tábortűz baljós fényénél.
MacDonald ugyanis mindeközben gondosan építgeti a nyomasztó feszültséget: a terror fokozatosan, a „lassan, de biztosan” elviselhetetlen elvével mászik bele az idilli, vadregényes képekbe. Ott megzörren az avar, amott elpattan egy ág, az éjszaka feketeségéből beazonosíthatatlan zajok szűrődnek be a gyomorszorítóan védtelen, aprócska sátorba, amely a világítástól úgy ragyog a semmiben, mintha a világ közepe lenne. Pedig minden, csak nem az. A természet zörejei utoljára talán a Véres hétvégében voltak ennyire zsigerien nyugtalanítóak.
[backcountry5]
Aztán megtörténik az, amire vártál, de amire nem voltál felkészülve. A medvetámadás iszonyatos, kegyetlen, vérbő intenzitással és szenvtelen, brutális realizmussal rúg ki a székedből, MacDonald elemi erővel, mesteri rendezéssel ránt be a rettenet kellős közepébe. Az a ritka horrorjelenet ez, ami alatt mantraként ismételgeted, hogy ez csak egy film, ez csak egy film, de sehogy sem tudsz hinni magadnak. Felfoghatatlan, feldolgozhatatlan, amit látsz, pedig a világ egyik legtermészetesebb dolga: hisz csak egy medvéről van szó. És itt ő van otthon.
A Backcountrynak ez az utolsó harminc perce annak ellenére teljesen letaglózó, hogy nem fut ki semmilyen hagyományos értelemben kielégítő, nagyszabású fináléra. Ugyanis pont ez a jó benne. A film lehámozza magáról az állatos horrorok minden szenzációhajhászását, B-jellegét és fanservice-ét, nincs nagy, végső összecsapás, nincs „nyírjuk ki azt a rohadt dögöt”-pillanat a főhős arcára közelítő kamerával, nincs dárdahegyezés dögös zenére, nincs rafinált csapdaállítás. Ez nem küzdelem. Vagy füled-farkad behúzva takarodsz az erdőből, ahogy a lábad bírja, vagy megdöglesz. És ennek az ősi, kollektív félelmünknek a megidézésben a Backcountry szinte verhetetlen."
Nem is tudom, mit mondjak erre a filmre; a hangulata jó volt, végig éreztem a feszültséget, és a kiszámítható sztori ellenére, néhány helyen azért sikerült meglepni a jelenetekkel. Ellenben elég sok logikai buktató felmerült bennem a nézése során, de azt kell mondjam, hogy ez nem vett el a történet erejéből.
10/6
Igazából nekem nagyon tetszett!Egyszerű történet szemléletes feldolgozás.Csak azt sajnálom,hogy manapság mindenre "rávarrják" az "igaz történet" reklám fogást,ami egy picit is hihető kategória.Szerintem kész érvekkel,tényekkel, hivatalos adatokkal kéne ezt alátámasztani a leírásban.Hisz,ha valóban megtörtént,akkor adatnak is kell lennie.!? Tanúlság?A "nagy macik" csak plüssben aranyosak és sátorozás helyett kényelmesebb a wellness! :DDDDD
Amúgy én nemtudom ez a való életben,hogy történne!De tudjátok mit???! Nem is szeretném.!10/7
Ekkor frissült utoljára: 2024/07/18
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/09
Ekkor frissült utoljára: 2021/09/08
Ekkor frissült utoljára: 2021/03/24
Ekkor frissült utoljára: 2023/09/17
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: