Billy Wilder harmadik, további karrierje szempontjából meghatározó rendezői munkája a `Gyilkos Vagyok` (vagy `Kettős Kárigény`). Ennek a mozinak köszönhetjük a film noir-ok egyik jellegzetes asszonytípusának megteremtését, hisz ebben jelenik meg legelsőként és legtisztábban a femme fatale prototípusa, melyet később megannyi noir alkalmaz előszeretettel. A James M. Cain regénye alapján készült mű sikerfilm volt már az adott korban is, ám az utókor sem felejtette el. A mai napig tökéletesen élvezhető mű, mely az idő múlásával sem veszített semmit értékéből.
Ahogy az a címből is kiderül, a film a biztosítási szakma negyvenes évekbeli világába enged betekintést. A számító Phyllis Dietrichsont (Barbara Stanwyck) lényegesen öregebb férjet választ maga mellé, hogy megszerezhesse annak vagyonát. A befolyásolható biztosítási ügynök, Walter Neff (Fred MacMurray) személyében megtalálja a megfelelő eszközt terve megvalósításához. Baleset látszatát keltve megtervezik férje meggyilkolását, hogy így hozzájuthassanak a magas biztosítási díjhoz, ám előbb Phyllisnek rá kell erőszakolnia férjét a biztosítás megkötésére. A kérdés már csak az, hogy meg lehet-e úszni egy ilyesfajta bűntényt?
Billy Wilder egy szokatlanul nyomasztó és félelmetes történetet kerekít a nézők elé, melynek főbb vázát a nyereségvágy és a leküzdhetetlen szexuális ösztönök adják. Phyllis Dietrichson szerepe egyfajta szakítás az eddigi hollywoodi filmek hagyományos nőszerepeivel. Barbara Stanwyck játéka tökéletesen ötvözi a női vágyat a hidegvérű, gyilkos számítással. Az első olyan női karakter a filmtörténelemben, akinek a fegyvere a külső szépség. E nélkül a mozi nélkül, valószínűleg az Elemi Ösztön halálangyala sem jöhetett volna létre. Ez a fajta anti-hősnő, aki a férfiakat álnok tervei megvalósításának eszközeivé teszi, inkább Raymond Chandler forgatókönyv íróra jellemző, mintsem a rendezőre.
A cselekmény fordulatos, és okos, ami a film-noir műfajára mindig is jellemző volt, ám itt külön megemlítendő. Tökéletesen adagolja a mozi a feszültséget, amit a színészek hibátlan alakítása még inkább feldob. Fred MacMurray remekel végig, igaz, nekem nagyon sokszor jutatta eszembe a műfaj másik nagyágyúját, Humphrey Bogartot. Ahogy azt Billy Wildertől megszokhattuk, ezzel a mozival sem nyúlt mellé, sőt az egyik legjobban sikerült munkája a Double Indemnity.(hokum.hu)
A film zenéjét a magyar származású Rózsa Miklós szerezte. " Rózsa Miklós Oscar-díjas komponistát mai napig jóval többen ismerik Amerikában és szerte a nagyvilágban (Miklós Rózsa néven), mint saját szülőhazájában u2013 és ezen jelentős mértékben nem segítettek az olyan jószándékú kezdeményezések sem, mint az MTV Magyarok a világ filmgyártásában című sorozata, amely azon magyar származású mozgóképes alkotók előtt tisztelgett, akik külföldön futottak be filmes karriert." (..) "1944-ben a Gyilkos vagyok (Doube Indemnity, 1944) számára írt aláfestéssel indult el Rózsa patopszichológiai korszaka, melyre jellemzőek a kísérletező megoldások, a szokatlan hangszerek bevezetése, illetve a film keretét adó mániák zenei leképzése. Billy Wilder filmjében a féltékenység játssza a főszerepet, Rózsa legérdekesebb zenei megoldása a Schubert Befejezetlen Szimfóniája által inspirált flashback-zene. " teljes cikk:
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/05
Ekkor frissült utoljára: 2022/04/24
Ekkor frissült utoljára: 2024/09/13
Ekkor frissült utoljára: 2024/03/26
Ekkor frissült utoljára: 2022/09/06
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: