Folke egy svéd otthonkutató intézet alkalmazottja. Az intézet célja, hogy megkönnyítse a házi - elsősorban a konyhai - munkákat az egyedülálló norvég férfiak számára. Folke megfigyelt alanya a magányosan, mindentől és mindenkitől elszigetelten élő gazdálkodó, Isak. A két férfi között barátság szövődik, mely nem csupán a zord körülményektől, de saját magányosságuktól is megvédi őket. A mókás, burleszkszerű jelenetek, szürreális helyzetkomikumok sora ellenére Bent Hamer filmje nem hígvelejű vígjáték, mivel felhívja a figyelmet a felelősségre, mellyel embertársainkért tartozunk. "Hamer mindig is a szenvtelen angol humor mestere volt, ám a Dalok a konyhából egyedülálló vígjátékrendezővé avatta. Ahogy a nagy komikusokhoz illik, mókás jelenteivel nem csupán nevettet, hanem elgondolkodtat." Egyszerűen mondhatnánk azt, hogy ez a film "a barátságról szól", és ezzel nem is járnánk messze az igazságtól. Tényleg két ember bensőséges kapcsolatát látjuk, ami ráadásul egy szatirikusnak is nevezhető elröppent helyzetben bontakozik ki. Az idő az 1950-es évek, a helyszín egy norvég kis falu, ahova a Svéd Otthonkutató Intézet munkatársai teszik be a lábukat. Ez az időszak a világ nyugati felén a fogyasztói kultúra minőségi robbanásának az ideje, úgyhogy nem meglepő, ha a történetben a "svédek" tudatos konyhai használatra akarják nevelni a norvég szomszédaikat, vagyis éppenséggel be akarják "lőni", milyen felépítésű konyha lenne a legoptimálisabb a norvég háziasszonyoknak. Ez a kutatás most a falu agglegényeit veszi célba, ami úgy néz ki, hogy egy "megfigyelő" napközben ott ül a megfigyelt konyhájában, egy magas széken, és lejegyzi az agglegény konyhai mozgását. Ennél elrugaszkodottabb történetet ritkán hal az ember, de a film annyira jó, hogy csak az első percekben akadunk fel ezen egy kicsit, aztán később már egészen természetesnek tűnik ez az egész megfigyelésdi.