Századforduló, Görögország. Egy magát Nagy Sándornak nevező ,,vezér" túszejtéssel, és parasztlázadás szításával próbálja visszaszerezni a faluközösség elkobzott javait. A rendező szerint filmje legfontosabb vonulata a hatalomhoz jutott ember zsarnokká válásának ábrázolása.
Biztos vagyok benne, hogy a történések könnyű párhuzamba állítása, a szereplők hasonlósága egy máshol és máskor élő valós személyhez nem csak a véletlen műve
---
Akira Kurosawa így ír: ,,...Angelopoulos a kamera lencséjén keresztül csendben figyel. A csend súlya és a hosszú, kivárásos képsorok intenzitása teszi a MEGALEXANDROS-t annyira ütőssé, hogy a filmvászonhoz szögezi a néző tekintetét. A filmezésnek ez a személyes és egyedi módja elvezeti a nézőt a mozgóképkészítés Alfájához, és Omegájához. Ami engem illet, én a film nézése közben magát a filmnézés gyönyörét éreztem át...."