Két fickó repül a Szentpétervári Állami Bank teteje fölött: Vászka, a nagyvárosi rabló és Ványka, a hírhedt falusi rabló. Fognak egy szardíniakulcsot - a ,,vérehullató szardíniakulcsot" - amelyet egy griffmadár fészkében találtak, lyukat vágnak a tetőn, leereszkednek a páncélterembe, kirámolják az összes széfet, eltulajdonítják a nép vagyonát, soha ilyen rablás nem történt még Szentpétervárott. Az időpont: a szovjet korszak. A sztorit a fehér-tengeri csatornaépítésen mesélték egymásnak az odahurcolt foglyok. Olyan, mint egy népmese, szabadon szökell a logika korlátain túl, hatalmas képek és burleszk jelenetek váltogatják egymást, az orosz irodalom legjobb hagyományiból, Gogol és Zoscsenko örökségeiből táplálkozva. Nevetést és ellágyulást fakaszt, nekitámad a deformált valóságnak és a szimbólumoknak, tiszteletlenül átugorja a korhűség követelményeit. A szovjet korszakban játszódik, de egy kicsit ma is, egy kicsit régebben is ... Bármikor játszódhatna. A zabolátlan képzelet ül itt ünnepet, hogy azt hirdesse, ami napjainkban a legfontosabb: a szabadságot és a barátságot. A film 1996-ban a Magyar Filmszemle fő-, rendezői-, valamint operatőri díját nyerte el, ezzel Gothár Péter rendező filmjei két egymást követő évben (A részleg, 1995) is elnyerték a legnagyobb magyar filmszakmai elismerést.