Így ír a rendező az Angélique ou l'enchantement (Angelika, avagy a bűvölet) című önéletrajzi könyvében: A filmet Olaszországban betiltották, a bíróság nyilvánosan elégettette: minden kópiát megsemmisítettek, és megsemmisítették az olasz negatívot is.
Amikor Franciaországban bemutatták,inkább agyonhallgatták a filmet, volt abban valami megvetés, ahogyan a felháborodott sajtó alig akart tudomást venni róla, ahogyan csak a szadizmust meg a pornográfiát volt hajlandó felfedezni benne. De mindez nem tartott sokáig: a drága Jean-Louis Bory (A Nouvel Observateur filmkritikusa, író), hogy csak őt idézzem, először néhány fesztelen sorban intézte el a filmet, ám fél évvel később, egy egészen más témájú cikk legvégén bevallotta, hogy a filmnek őszerinte az 1975-ös esztendő
legjelentősebb alkotásai közt a helye...
Ami a nézőket illeti, jóllehet igencsak kétes indokok sugallatára, azonnal megrohamozták a mozikat. De egy-két nap múlva helyükre kerültek a dolgok. Egy hatalmas körúti moziban, amelynek homlokzatán rikító plakát vonta magára a járókelők figyelmét (a plakáton,amelyet kézzel festettek, közönséges stílusban, egy apáca volt látható, amint egy imazsámolyon térdeplő, meztelen lány korbácsolásával van elfoglalva...), két teljes napon át teltház előtt vetítették a filmet, sőt, több jegyet adtak el, mint ahány hely volt a teremben! És míg a mozi bejárata előtt jókora sor kígyózott, a hátsó kijáraton lógó orral szállingóztak ki a nézők, a csábítóan realista plakát áldozatai... Sajnos, a hátsó kijáraton távozóknak végülis sikerült lebeszélniük a filmről a mozi előtt türelmetlenkedőket... Eltelt egyhét, és a mozi már kongott az ürességtől, úgyhogy sürgősen levették a műsorról.