Valahol a hegyek közt, egy falu határában járunk. Megrázó gyerekgyilkosság történt, sorban már a harmadik. Az áldozatot egy rosszhírű vándorkereskedő találja meg, ezzel rögtön felkelti a rendőrök gyanúját, a falubeliek is őt vádolják. Először tagad, majd öngyilkosságot követ el. A két nyomozó közül az idősebb ezt beismerő vallomásként kezeli, a fiatalabb azonban biztos benne, hogy a valódi gyilkos még szabadlábon van. Kibérel egy útmenti benzinkutat, ahol csalinak használ fel egy kislányt.Fehér György feje tetejére állítja a műfaji konvenciókat. A filmből nem derül ki pontosan, hol és mikor járunk, talán a harmincas években játszódhat a cselekmény, de mindez lényegtelen körülmény.
Se a gyilkosságot nem látjuk, se a tettest, és az itt-ott elszórt nyomok sem kecsegtetnek a megoldás lehetőségével.
Nem véletlen, hogy Tarr Béla konzulensként szerepel a stáblistán, a Szürkület a nem kevésbé apokaliptikus hangulatú Kárhozat rokona. A fekete és a fehér árnyalatain kívül nincsenek színek, a napot soha nem látni, csak a köd gomolyog és az eső zuhog megállíthatatlanul. Beszédes a cím, a szereplők valóban szürkezónában, átmeneti térben és időben élnek. Lassan, megfontoltan mozognak, néha, miközben a kamera körbejárja őket, megdermednek, mintha önmaguk élethű viaszszobrai lennének. A Szürkület a kontraszt filmje, miközben az idő szinte megáll, és az a kevés esemény is a befogadhatóság határát súroló lassúsággal telik, a mélyben lappangó feszültség észrevétlenül fokozódik, és a kezdetben nyugodt, kimért nyomozók is megszállottként kezdenek viselkedni.A Szürkület különdíjat kapott a Magyar Filmszemlén, a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon pedig Gurbán György operatőri munkáját ismerték el Bronz Leopárddal. Az életmű befejezetlensége miatt (az 1998-as Szenvedély lett Fehér következő és utolsó rendezése), akkor is különleges státusz járna a Szürkületnek a hazai filmkánonban, ha nem írt volna felül radikálisan minden szabályt, és ne számítana ma is egy ködbe burkolódzó, áthatolhatatlan monolitnak.