A történet alapja egy szerelmi háromszög. A lányt Méhes Marietta játszotta. A két férfi pedig nem volt más, mint Bogusław Linda a zongoraművész és Lukáts Andor a siket állatkerti gondozó szerepében. A lány megszökik az intézetből, és az állatkertben összeakad a siket gondozóval, aki belészeret és (szinte mániákusan) elkezdi védelmezni őt. A lány a szeretője, majd a felesége lesz… Egészen addig a napig, amíg nem találkozik a gazdag, nemzetközi sikert sikerre halmozó zongoraművésszel, aki unja és megelégeli addigi életét, és vár valamire, ami majd új értelmet ad neki… Ezt látja meg a lányban, aki teljesen elveszi az eszét. Eldob érte mindent. Elkezdnek számokat írni, és végül összehoznak ketten egy zenekart (ezt az akkori Trabant zenekar játszotta). Persze az elhagyott siket férfi minden mozdulatukat követi, és mindig próbál a lány közelében maradni, továbbra is azért, hogy megvédhesse (egy darabig még a bandában is dobol).
Egy idő után a dolgok kezdenek jól alakulni, legalábbis a lány szemszögéből, az együttes egyre ismertebb lesz. Aztán egy reggel a lány eltűnik. A zongorista láthatólag fel volt erre készülve. Utoljára leül a zongorájához, és eljátszik egy szomorú darabot. A kép vált, a néző egy fiatal szőke lányt lát, aki egy Anglia felé tartó hajó fedélzetén ül egy angol szótárral a kezében, és egyszer csak így szól a mellette ülő utashoz: „Eskimo woman feels cold… very cold…” A zongorista sorsát pedig már a film elején megismeri a néző, mintegy előreugorva a jövőbe, és ezzel a tudással nézi végig a filmet. Egy fiatal férfi lép ki egy villa ajtaján, majd a kertből az utcára, és egy mogorva alakhoz sétál, aki a kapuban vár rá. Megpróbál vele beszélni, de a másik csak előveszi kését, és hasba szúrja.
Szereposztás:
Bogusław Linda – Laci
Lukáts Andor – János
Méhes Marietta – Mari
Lázár Kati – Mari barátnője
Földes László – Hobo
Szakácsi Sándor – Laci (hang)
Kállay Ilona – Laci anyja
Xantus Gyula – Laci apja
Csóka Béláné – a Siketek Országos szövetségének titkára
Carol Harrison – Mari londoni barátnője
Kamondy Ágnes
Vig Mihály
Ürmös László
Alkotók:
rendező: Xantus János
forgatókönyvíró: Xantus János
zeneszerző: Lukin Gábor Víg Mihály
operatőr: Matkócsik András
látványtervező: Bachmann Gábor
vágó: Kabdebo Katalin
Érdekesség:
A film meghatározó darabja a 80-as évek elejének, amikor is az első nyilvánosságba szép lassan kezdtek átszivárogni egyes dolgok a második nyilvánosságból.
A Trabant zenekar például egyike volt a kor megtűrt zenekarainak, ami azt jelentette, hogy államilag nem támogatták, tagjai nem kaphattak hivatalos zenészengedélyt, -igazolványt, de koncertezhetett – igaz, erre is csak kis klubokban volt lehetőségük, de oda úgyis csak azok jártak, akiket ők érdekeltek –, és filmzenét szerezhetett, ami az engedély ellenére sem volt túl könnyű. Az Eszkimó asszony fázikkal azonban a zenekar megcsinálta a szerencséjét. A film sikerei miatt kiadták egyetlen hivatalos lemezüket (ami egyébként csak kislemez volt), mely azt a néhány számot tartalmazta, amit a produkcióhoz vettek fel. Ez volt az első eset, hogy egy underground rockzenekar lemeze hivatalosan megjelenhetett Magyarországon.
A film keletkezése:
Xantusnak szoros kapcsolatai voltak korának underground értelmiségével és művészeivel (röviden a második nyilvánossággal). A velük való beszélgetéseit sokszor kazettára vette (a rendező elmondása szerint jelenleg körülbelül egy polcnyi ilyen felvétele van, amelyeket még nem rendszerezett), valamint gyakorta kérte fel őket, hogy szerepeljenek egy-egy filmjében.
A film elkészítése előtt a rendező válságos korszakot élt meg. Nem volt miről forgatnia, és egyetlen ötlet sem jutott eszébe. Egy nap egy kávéházban üldögélve megfogadta, hogy a következő személy, aki belép az ajtón, lesz új filmje főszereplője, de legalábbis témája.
Ekkor megtörtént a csoda. Az ajtón két siket férfi sétált be, és Xantus fejében valahogy összeállhatott a képlet, amelyben a két férfi és a művész barátok egyaránt szerepeltek.