Francis “Francie” Brady akár valóságos személy is lehetne, mivel Patrick McCabe igen alaposan, részletesen megrajzolt, hiteles környezetet teremtett köréje, annyira átélhetőek és érthetőek későbbi szörnyű tettének motivációi. Nem véletlen, hogy mind a regényben, mind a Neil Jordan által rendezett filmváltozatban maga a főhős meséli el történetét, egyes szám első személyben, bizarr humorral és ékesszóló modorban. Pedig A kis véreskezű nem élt a valóságban, nem darabolta fel egyik gyűlölt iskolatársa édesanyját egy A kis véreskezű hentesbárddal, miután közvetlen közelről fejbe lőtte egy disznók ölésére szolgáló pisztollyal, valamikor 1962-ben, az írországi Monaghanben. De akár élhetett volna is…
A kis Francie élénk fantáziájú, talpraesett fiúcska volt, aki Gabriel nevű barátjával úgy töltötte az időt, ahogy minden valamirevaló 10-12 éves fiú, bárhol a világon. Indiánosat játszik, olykor besegít otthon, de inkább lóg, felnőttekkel szemtelenkedik, valamint Philipet, az eminens osztálytársát szívatja. Francie azonban igen rossz körülmények között élt. Édesanyja labilis idegzetű, érzékeny asszony, akit hajdan ígéretes zenészi karrierjét elivó férje szóban és tettben bántalmaz. Később a nő öngyilkos lesz, apja pedig tüdőbajban halálozik el. Aztán Francie-t pedofil papok nevelik, akik molesztálják, egyetlen barátja az iskola pedellusa, aki hajdani IRA-aktivista. Francie megszökik, csavarogni kezd, és filmek, képregények részleteiből és vallásos látomásokból egyre furcsább, szürreálisabb valóságot épít magának védelemképpen. Eközben Monaghan városában elbűvölő modorú, kedves fiúcskának tartják, akit mindenki sajnál nehéz sorsa miatt és senki nem sejti, milyen szörnyű indulatok forrnak kis fejében…
Neil Jordan gyakorlatilag híven követi a regény szerkezetét, cselekményét és sikeresen találja meg azt a képi és narratív nyelvezetet, mellyel hitelesen és igazából “be nem avatkozva” tudja azt tolmácsolni. Nem véletlenül kapta meg a film az egyik legszínvonalasabbnak tartott Berlini Filmfesztivál fontos díjait is. Kiváló a Francie-t alakító, égővörös és szeplős Eamonn Owens, mellette pedig az ír film (és Jordan) olyan emblematikus arcai asszisztálnak, mint Stephen Rea, Fiona Shaw vagy a kopasz rockénekesnőként elhíresült Sinead O’Connor. Érdekes, tanulságos (és brutális) film, mely talán csak Jordan túlzott regény-, és betűhűsége miatt nem lett igazán híres.