Az 5 óra 40 Tóth Endre 1939-ben bemutatott bűnügyi filmje. A magyar filmtörténet első krimije.
Rendező Tóth Endre
Producer Takács Antal
Alapmű Clifford Merrivale
Műfaj bűnügyi film
Forgatókönyvíró Babay József, Szatmári Jenő
Zene Fényes Szabolcs
Operatőr Eiben István
Vágó Bánky Viktor
Díszlettervező Vincze Márton
Marion – Tasnády Fekete Mária
Eleonora Taccani – Makay Margit
Henry Tessier – Kiss Ferenc
Robert Petrovich – Uray Tivadar
Louis Melotti – Greguss Zoltán
Lapin, magándetektív – Hajmássy Miklós
Pierre Maréchal, orvos – Köpeczi-Boócz Lajos
Mrs. Morris – Peéry Piri
Ügyvéd – Pethes Sándor
Énekesnő – Rácz Vali
Duval, öltöztetőnő – Vaszary Piri
Bírósági jegyző – Baló Elemér
Igor, inas – Bókay Ferenc
Germaine, gépírónő – Fogarassy Mária
Paulette – Hidvéghy Valéria
Louise, szobalány – Kiszely Ilona
Főügyész – Kompóthy Gyula
Szomszédasszony – Kökény Ilona
Zálogos – Kőváry Gyula
Nyomozó – Szőts Péter
Muchard, ékszerész – Vándory Gusztáv
Írásszakértő – Bazsay Lajos
Pincér – Berczy Géza
Melotti háziasszonya – Egyed Lenke
Szomszédasszony – Gazdy Aranka
Rendőr – Koltay Gyula
Bírósági szolga – Misoga László
Banktisztviselő – Sugár Lajos
Rendőr – Szabó Ferenc
Robert ismerőse a Canada bárban – Márgy Géza
Rendőr – Pataki Ferenc
A helyszín Párizs, idő az 1930-as évek.
Robert, a sármos, jó humorú kalandor szép, fiatal és főleg gazdag felesége két hónapi házasság után válni akar. Az asszony magándetektívet és ügyvédet fogad, hogy rajtakapják a férjét, azonban a férj megtréfálja az asszonyt, mert rájön, hogy Marion, ügyvédjével és magándetektívjével együtt elbújt a lakásban. Amikor kettesben maradnak, azt mondja a nőnek, hogy szereti, ám a nő hajthatatlan és válni akar.
De nem örülhet sokáig tréfája sikerének, mert a bankja telefonon figyelmezteti, hogy 50 ezer frankos váltója lejár, és ha estig nem fizeti ki, akkor a feleségéhez fordulnak, mert a csekken az ő aláírása szerepel. Robert bajban van, mert (mint később kiderül) a felesége aláírását ráhamisította a váltóra. Ha lelepleződik, nem csak a válást nem tudná tovább akadályozni, de még a börtönt se kerülhetné el, ha az asszony úgy akarja. Pedig ez mindeddig minden szélhámossága ellenére sikerült.
Felkeresi régi barátnőjét, Eleonora Taccanit, az egykor ünnepelt operaénekesnőt, hogy tőle kérje kölcsön az összeget.
A szobalány este holtan találja a dívát. Megfojtották.
Az üggyel Henry Tessier vizsgálóbírót bízzák meg, aki Marion első szerelme volt, de a lányt az apja eltiltotta az akkoriban még kezdő bírósági gyakornoktól. Henry emiatt vidékre helyeztette át magát, és csak később tért vissza Párizsba már vizsgálóbíróként. Különválása után Marion újra találkozni kezdett vele, és válása után hozzá akar menni feleségül.
A rendőrség gyanúja először az áldozat titkárára, Louis Melottira terelődik, mivel ő vett fel a bankból pont 50 ezer frankot a díva által aláírt csekkel, majd gyorsan vonatra szállt és elutazott. De tisztázódik, hogy korábban is többször előfordult, hogy ő írta alá a csekket a művésznő helyett. Így hihető a magyarázata, miszerint aznap is az áldozat engedélyével tette, hogy Monte Carlóban kipróbálhassa tökéletesített rulettszisztémáját.....