Naná, hogy az ifjú Marlon Brandót szeretik a nők, Sidney Lumet határozott hangú, expresszív Tennessee Williams-adaptációjában, az Orfeusz alászállban. A gyíkbőr zakóban, vállán gitárral cél nélkül kóborló Val egy déli kisvárosba érkezik. Ismert alaphelyzet fogadja, a férfiak bőszen markolásszák fegyverüket, gyűlölködve merednek mindenkire, aki a városon kívülről érkezik. Védik tyúkszaros udvaraikat, vélt értékeiket, nyomasztó a város gyűlölködő, mérgező légköre. Mindenki úgy kompenzál, ahogy tud. A seriff felesége vallásos hóbortokat folytat, a fiatal Carol permanens botrányaival elégíti ki magát, az olasz származású, hajdani szépasszony Lady Torrance (Anna Magnani alakítja borzalmas olasz angolsággal, ám elsöprő mediterrán intenzitással) boldogtalan házasságban pergeti napjait félig nyomorék, ám teljesen agresszív férje mellett Közéjük toppan be a kígyóbőrkabátos Val s vele együtt a szabadság, függetlenség, sőt a szerelem hűs, frissítő fuvallata. A férfiak, élükön a seriffel viszont azonnal a fegyverükhöz kapnak . A film a város börtönében kezdődik, ahová Valt csip-csup indokkal bezárták. Klasszikus alaphelyzet, idegen a cowboyok között, vietnami veterán hazatér, a szelíd motorosok utolsó méterei, magányos hős, a szabadság lovagja a bunkó déli kisvárosban, klasszikus dráma, klasszikus vég. Marlon Brando már kilenc éve, hogy eljátszotta Stanley Kowalski emblematikus figuráját a Vágy villamosában, de még hamvas, szálkás ifjú. És úgy játszik, mint egy isten. Gyakorlatilag mozdulatlan arccal játszik, azonban elképesztő tekintete van. Tökéletesen uralja a szemeit, a legapróbb, másnak tán önkéntelen rezzenéssel is a karakter építését szolgálja. Olykor tényleg mintha lézersugár égne benne. És ezzel együtt mindig visszafogott! Természetesen, sőt kissé galuskásan mondja szövegét, mégis kiválóan érthető minden hangja. Amit a szemeivel művel, ugyanaz érvényes a mozdulataira is, minden egyes gesztus ki van dolgozva, de a lehető legnagyobb természetességgel adja elő. Egy percig nem merül fel, hogy aki nő (vagy érdeklődő férfi) az abban a szent pillanatban ne essen szerelembe iránta. Igen, azt hiszem kezdem megérteni azt az elképesztő nimbuszt, ami Brandót övezte életében. A filmet rendező Sidney Lumet ekkor már a 12 dühös emberrel bemutatta, milyen komoly érzéke van a drámához, ezt a filmet is fantasztikusan eltalált arányokban rendezte meg; kissé szenvtelen, thrillerbe hajló modorában már itt is kora előtt járt. Izgalmas, hatásos drámaként működik az Orfeusz alászáll ma is, méltó filmes adaptációja a klasszikus alapanyagnak.(asanisimasa+olló)