Homo Faber (az alkotó ember) címe a Max Frisch regényéből készült Volker Schlöndorf rendezte filmnek. A regény a 20. század egyik legnépszerűbb, legolvasottabb könyve. A mű főszereplője egy mérnök, Walter Faber, aki racionális világképében hisz, de egy sajátságos „szerelmi történet” megingatja gondolatvilágát. A regényt Volker Schöndorff vitte filmvászonra.A történet során végigkövetjük, hogy miképpen változik meg a mű címszereplőjének gondolkodása. Walter Faber egy technikai-természettudományos műveltségű értelmiségi alak. Rendkívül pragmatikus személy, ő a racionalitást, a logikát, a valószínűségszámítást tartja az élet rendező mechanizmusának. Walter a film egyik jelenetében a hajóutazás során így érvel:
„Nem a művészet vagy a vallás ment meg minket az elsüllyedéstől, hanem a technológia.” Interjúrészlet - Filmvilág : A mítoszok már korábbi filmjeiben is kísértettek. A Homo Faber története is olyan, mint egy görög tragédia: egy sorsszerűséget tagadó férfi beleszeret a saját lányába, akinek a létezéséről nem is tudott. A vérfertőzésért aztán mindketten megbűnhődnek, a lányt éppen egy kígyó marja meg a görög tengerparton.
– Azt hiszem, itt Európában mindannyiunk elméjében van egy metafizikai telér. A nyílt mitológiai utalgatást persze mindvégig elkerültem. A Homo Faber egy valószerű, hihető történet, ami mögött egy másik dimenzió is lapul. A közönségnek nem azért kell látnia, mert filozofikus, hanem azért, mert jó film.
– A filmbeli Walter Faber egyidős önnel, és ő is afféle világutazó. Magára ismert benne?
– Nagyon is! Főleg az elején, mikor még Max Frischsel a forgatókönyvön vitatkoztunk. Csak amikor Sam Shepard bejött a képbe, akkor kezdett a figura távolodni tőlem. Azt hiszem, szerencsésebb, ha hagyjuk a színészt dönteni az általa megformált figura kilétéről, mint ha kényszerítenénk, hogy valaki legyen. A filmeket ugyanis nem színészekkel csinaljuk, hanem színészekről. Minél inkább engedtem, hogy Faber olyan legyen, mint Sam Shepard, annál izgalmasabb lett az eredmény. (Déri Zsolt)