Több kultfilm sajátossága, hogy korában kevés figyelmet kapott, érdektelennek tartotta a közönség, kevés pénzt hozott, vagy lehúzta a kritika, de később megtalálja szűkebb-szélesebb közönségét, amellyel rezonál. A legényanyával is ez történt. (Elég csak elolvasni a Filmvilág kritikáját a bemutató utáni lapszámban.) Talán azért, mert harminc évvel ezelőtt úgy látszott, hogy a „bélaságnak” egyszer és mindenkorra vége lesz, de az elmúlt három évtized tapasztalata talán mégis inkább az, hogy lépten-nyomon Bélákba botlunk: Bélák a tévében, Bélák a hivatalokban, Bélák a katedrák mögött, Bélák a szavazófülkékben.
Na, de vissza az 1980-as évek második felének Magyarországára, mert egy ilyen film csak ebben a korszakban készülhetett el. Ezek már az átmenet évei: recseg-ropog a Szovjetunió, halványulnak az aláírások a Varsói Szerződésen, a peresztrojka érezteti hatását az amúgy is langyos államszocializmussal operáló Magyarországon is (Romániában persze nem): A lemondó Kádár János helyét Grósz Károly veszi át, világútlevelet kaphatnak a magyarok: át lehet menni Ausztriába hűtőt vásárolni, lecserélni a Lehel-félét, Budapesten koncertezik a Queen, illetve újratemetik Nagy Imrét. Aczél Györgynekés kultúrpolitikájának nincs már akkora ereje, a „Három T” rendszerében egyre több minden fér bele a tűrt és támogatott kategóriákba. Addig tabunak számító témákat lehet elővenni és expliciten beszélni róluk: például 1956-ról nem készülhetett volna régebben olyan film, mint a Szamárköhögés (1987). (Ezzel szemben, egy nagyívű összehasonlítással gondoljunk Jancsó Miklós 1965-ös Szegénylegényekjére, amely az 1848-49-es szabadságharc idejében játszódó történettel beszél burkoltan az 1956-os forradalm utáni megtorlásokról.) Más tabutémák, így a második világháborút vagy a kitelepítéseket feldolgozó filmek is megjelennek. (A legényanya frappáns expozíciójában egyenesen Rákosi Mátyással illusztrálják a „bélaság” keletkezését: filmhíradós felvételeket mutatnak róla.) Nem vitás többé a magyar filmesek körében: a történelmi hazugságokkal szembe kell nézni és beszélni kell róluk. Közben pedig mindenki várja a „csodát”, hogy a Nyugat végre rendesen lépjen át a rozsdás Vasfüggönyön. A legényanya beletalál a zeitgeistba: ennek „csodavárásnak” az allegóriájaként is nézhető.Schwajda György A rátóti legényanya című írása alapján készült film (maga Schwajda is jegyzi a forgatókönyvet) helyszíne az ország legszélén levő Rátót, ahol minden férfit Bélának hívnak, még a falu bikáit is. A felfordulást Rozi okozza, aki megszületett gyermekét a nagy tiltakozás ellenére is Józsinak nevezi el, remélve, hogy különb lesz a szerinte tökkelütött Béláknál. A Bélák világában ugyanis a kocsmát emberi erővel arrébb lehet tolni, a tó kimerhető, hogy békát nyerjenek belőle, az ablak nélküli házba zsákokban vihető be a fény. A traktorból hiányzik a motor, a megyeházán őrült módon üti a hangjegyeket sem ismerő káder a zongoráját, miközben a kottát bámulja. Mindez nyilvánvalóan nem működik, de a lakók ezekben hisznek és ezt tartják racionálisnak. Olyan világ ez a Rátót, mint a falucsúfolók, avagy más néven a rátótiádák (természetesen innen a név): mindenki olyan hülye, mint az egyik legismertebb ilyen csúfolóban, A rátóti csikótojásban: nem értik a valóságot, nincsenek önálló gondolataik, legfeljebb banális ötleteik támadnak hosszú, kocsmai „gondolkodás” után, amelyek rosszabbnál rosszabbak.Józsival csoda történik: terhes lesz. S ezzel a nem mindennapi dologgal nem tudják mit kezdjenek a rátótiak. Első körben agyonüti az apja Józsit, hogy ne paráználkodjon többet, majd „gondolkodnak” egyet és ha már ilyen különleges dolog történt, hátha híre megy az országban és Rátót neves, különleges faluként híres és látogatott lesz. De ez sem tart sokáig, mert egyik „gondolkozás” követi a másikat: mindig az a jó megoldás, amit éppen „elgondoltak” a faluvezetés prominens bölcsei. S legyen az bármi, bólogat a falu népe: jóra, rosszra, igenre, nemre. Akárcsak a népmesékben: a Bélák elmennek a „nagy bölcshöz”, avagy a tanácselnökhöz, ahol (egy félreértésnek köszönhetően) azt az utasítást kapják, hogy „kövezzék ki” Józsit. Rozi fia védelme érdekében egyenesen a fővárosba, megy a „királyhoz”, aki arra inti a rátótiakat, hogy tartsák becsben az áldást. Hiába a két utasítás, a sok „bélaság” martalékában a legényanya csodájában rejlő lehetőség tragédiába torkollik.
S ahogy a népmeséknek (amelyek formuláira épít A legényanya) tanulsága is van, a film is üzen valamit a szinte mindenki számára nyilvánvalóan megbukott és fenntarthatatlan szocializmus mechanizmusának bénaságáról, illetve a szkepticizmusról azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen rendszerben megvezetett, egy ilyen rendszerhez tompított társadalomban gyökeret tudna verni egy hirtelen változás. Hiába hull az ölükbe a lehetőség, hiába történik meg a „bélasággal” egy kis „józsiság”, szinte minden marad a régiben. A „csodával” együtt a megváltás lehetősége is elillan.