Ruth (Melanie Lynskey) teljesen átlagos, középkorú, fehér, amerikai nő. Szociális dolgozóként tengeti mindennapjait, és egy Sam Mendes által lefestett kertvárosra csak nyomokban hasonlító, romos, lepukkant környéken él magányosan, és egy nála is idősebb autót hajt. Zavarja az emberi butaság, a nemtörődömség, aggasztja, hogy mennyire rossz irányba tartanak a dolgok, olyannyira, hogy emiatt már a depresszió jeleit mutatja. Egy nap aztán arra ér haza, hogy lakását kirámolták, ami annyira felbosszantja, hogy a tehetetlen rendőrség helyett saját maga ered a betörők nyomába.Ha láttunk már egynél több Coen-filmet, akkor ismerjük azt az érzést, amikor egy apró lépés olyan hullámot indít el, aminek a végkifejletében nem sok köszönet lesz. Jerry Lundegaard, a Fargo nyomorult főszereplője például komoly tragédiáktól menthette volna meg saját magát és környezetét, ha eleve nem bérel fel nehézfiúkat a felesége megjátszott elrablására. Az elsőre nem túl rizikósnak tűnő, bár kétségtelenül hajmeresztő döntés aztán életeket tesz tönkre, és olt ki. Ruth hasonló kellemetlenségektől kímélhetné meg magát, ha nem fog önbíráskodásba, de abban hol a kaland?A betörők utáni hajsza során megismerkedik az Elijah Wood által alakított Tony-val, aki szociális értelemben egy igazi lúzer, ellenben saját bevallása szerint a távol-keleti harcművészetek és a hackelés nagymestere. (Nem az.) Az együgyű, de nagyszívű páros először csak piti tolvajlással és pult alatti sefteléssel találkozik, de idővel előkerülnek az éles lőszerek és vágóeszközök is, hogy aztán az őrült kanyarokat vevő cselekmény egy kisebb költségvetésű akciófilmbe torkolljon.A film sikere nagyban köszönhető a kiváló forgatókönyvnek. Blair remek érzékkel mozgatja a szálakat, érdekes karaktereket alkot meg, és olyan dialógusokat ad a szájukba, amik egyaránt adnak okot sírva röhögésre és röhögve sírásra. A film humora egészen kiváló, talán csak a fináléban szalad el vele kicsit a ló, de ez már ízlés dolga, hogy kinél hol van a határ. Az abszurd, olykor nagyon sötét poénok és a felszakadó röhögést kiváltó helyzetkomikumok egymásnak adják a kilincset, ám a mértéktartásnak köszönhetően ez nem megy a dráma rovására.
Premierje 2017. januárban a Sundance Filmfesztiválon volt , ahol megnyerte a nagydíjat.