A kis Fenix egy cirkuszban nő fel, lévén hogy szülei is artisták. Apja késdobáló, macsó amerikai, anyja vallási fanatikus mexikói légtornász. Szerelmes Almába, a süketnéma kislányba, akit a kéjenc tetovált nő fogadott örökbe jövőbeli artistának. Amikor az az anya rajtakapja az apát kéjelegni a tetovált nővel, az anya savat önt a férfi ágyékára, aki dühében levágja a nő karjait, majd öngyilkos lesz. A tetovált nő elmenekül Almával, Fenix pedig elmegyógyintézetbe kerül. Sok évvel később a már felnőtt Fenix megpillantja egy piroslámpás negyedben a tetovált nőt és rövidesen karnélküli anyja is feltűnik...Ahogy Jodorowskytól várható, többrétegű a történet, de elsősorban a... hmm... "szülői minták" erejére hívja fel a figyelmet, amely akár tudatában vagyunk, akár nem, erősen befolyásolja személyiségünket, tetteinket. Tulajdonképpen nevezhetnénk egy felnőtté válásos történetnek is, amelyben Fenix megtanul elszakadni szüleitől.A mexikói anyával indítunk, aki fanatikusan tisztel szentként egy kislányt, akinek levágták karjait és megerőszakolták. Az apa tipikusan macsó amerikai kovboj, innentől kezdve felmerülhet, hogy Fenix a két kultúra, történelem elegyének jelképe - ezt számos más mozzanat erősíti (pl. a kedvenc filmje amerikai, de alapvetően a mexikói kultúrával él), így ő az egyéni szintje mellett országát is jelképezi. A traumatizált Fenix később megszökik az elmegyógyintézetből és levágott karú anyja mögé állva az ő karjai válnak anyja karjaivá, ez jeleníti meg legerősebben, hogy Fenix a szülei produktuma, mégha időnként tiltakozik is ellene. Eztuán kezdené felfedezni a szexualitást, de az események miatt ezt elég rosszul éli meg, és erről legyen elég ennyi, nem spoilerezem, ha nem muszáj. Na de ez egy horrorfilm, annak is az olasz hentelős ihletésű példája 1980-as évekbe oltva, azaz nem ijesztget, hanem megpróbál undorító lenni....és az a poén, hogy Jodorowsky alapból elég groteszk, így e műfajilag behatárolt film sokkal szelídebb lett, mint a korábbi filmjei. Persze van vér bőven, de aki látott már korabeli horrorfilmet, az nagyjából tudja, hogy ezek nem annyira félelmetesek, inkább csak sok bennük a gyilkosság. A korábbi filmekhez képest fájóan kevés a vizuális kreativitás, de azért van pár jobb jelent, mint amilyen az alább látható "menyasszonyok" kimászása a sírból vagy ahogy Fenix előadja anyja karjait. A zene fület bántóan nyolcvanas évekbeli (elektro), szerencsére több benne a mexikói folk, csak az meg nem illik bele. Az autentikusság ellenére (valódi cirkuszosok, prostik... stb. a színészi játék nem túl maradandó, pedig pl. az elefántot megrohamozóknál nem volt semmi játék vagy jelmez, Jodorowsky egyszerűen bement a szegénynegyedbe és bedobott közéjük egy raklapnyi nyers húst. Almát valóban egy süket lány alakította. Öt fiából négy játszott benne, beleértve Fenixet.A kis és a nagy Fenixet is Jodorowsky egy-egy fia játszotta.
Thema Tixou (a tetovált nő) tavaly hunyt el 75 évesen.
A gyilkos alapja részben egy mexikói sorozatgyilkos, aki 1942-ben több lánnyal végzet, de kegyetlensége miatt kedvenc beszédtéma lett. A börtönben megjavult, író lett, így bő harminc év után kegyelmet kapott.