Bergman premodern korszakának egyik csúcsművéről van szó – az erősen allegorikus történetben a középkori halálkultusz kapcsolódik össze a modern ember énkeresésével és elidegenedettségével.A hetedik pecsétről nagyon nehéz objektíven beszélni. Számtalan rétege/olvasata van, s minden nézőnek más és más mondanivalót tartogat. Olyan igazságokat rejt, s olyan kérdéseket feszeget melyek örök érvényűek. Mi az élet? Mi az élet értelme? Mi a halál? Mi a Hit? Honnan ered a Tudás? Hogyan és kitől kaphatunk választ a lét/nemlét Kérdéseire? A fenti három szót nem véletlenül írtam nagybetűvel: a film egésze ezen a négy alappilléren nyugszik. Ugyanakkor nem akarok senkit „elrémíteni”, nem egy fekete-fehér unalmas művészfilmmel állunk szemben, mely csak magasröptű filozofálgatást tartalmaz!
„Ugye tudsz sakkozni?”
Ennek ellenére A hetedik pecsétet nem az izgalmas történet, a kimagasló színészi játék, a látvány teszi remekművé. Valójában egy látomásos alkotás, mely a kételkedést, a hinni akarást, a bizonytalanságot; az élet alapproblémáit veszi górcső alá.
A Max von Sydow alakította keresztes lovag, Antonius Block a Szentföldről hazatérve a pestis sújtotta Svédországba érkezik csatlósával. A Halál őt is el akarja ragadni, de ő kihívja egy sakkjátszmára, hogy ezzel haladékot nyerjen – részint egy magasztos tettre, részint arra, hogy megtalálja a hitét és Istent, ezzel értelmet nyerve halálának. A játszma közben elevenedik meg maga a történet, melyet a különböző karakterek egyéni drámája mellett a lovag folyamatos tudásszomja vezet. Block ugyanakkor minduntalan rossz kérdéseket tesz fel, rossz helyeken. A két utazó mellé szegődnek még további szereplők, akik mellett csatlósa nélkül Block el is ment volna, olyannyira csak egy cél vezérelte. E karakterek között van egy színészcsalád is, amelynek tagjai végül aztán az egész film talán legfontosabb szereplőivé válnak…„ Block tudásszomja azonban egy másik síkon is kirajzolódik a sakkjátszma során. Nem üdvözülni akar vagy csupán a halála értelmét megtalálni: a benne tomboló ürességet is ki akarja tölteni. Egy célért küzdött éveken keresztül, de nem értette igazán, miért, nem hitt benne. Ahogy Jöns, a fegyverhordozója fogalmazza meg találóan: „A mi keresztes háborúnk oly ostoba volt, hogy csak egy idealista találhatta ki”. Ám, ha sikerül megtalálnia Istent, megbizonyosodni a létezéséről, akkor az őt körülvevő világ, amelyben rengeteg a szenvedés és a könyörtelenség, még megmenthető. A próbálkozásai azonban kétségbeesettek, ő tudást akar, nem hite,t egy idő után már a Halált faggatja, de ő végül csak annyit felel: A „Tudás fölött nem rendelkezem”. A sakkjátszma vége persze, nem lehet kétséges. Block azonban látszólag véletlenül leborítja a figurákat a sakktábláról, ezzel pedig elvonja a Halál figyelmét. Így sikerül megmentenie a színészcsaládot, akik burkoltan a Máriát, Józsefet és a gyermek Jézust testesítik meg. Az, hogy a sakkjátszmában ki is ad valójában mattot a másiknak Bergman nem ad egyértelmű választ. Inkább a nézőre bízza ennek eldöntését. Hiszen Block elérte, hogy a haladéka alatt valami jót cselekedhessen, Istenhez, a bizonyossághoz ugyanakkor nem jutott közelebb, s végül ő is haláltáncot lejt a domboldalon társaival, a Halált követve.Miért kötelező megnézni? Mert egy olyan kultikus mű, mely a filmművészet egyik legkifejezőbb allegóriája a modern emberről. Emellett egy legendás színészikon karrierjét indította el, s mindenki számára különböző, tanulságos üzenetet tartogat. (cornandsoda)