Harmincöt éve annak, hogy alakult egy Exodus nevű keresztény szervezet Amerikában, tagjai a templomban menedéket kereső LMBTQ-fiatalok szexuális irányultságának, illetve nemi identitásának a megváltoztatására szövetkeztek. Habár a felszínen nyájas, szelíd, sőt szeretetteli a kommunikáció, valójában brutális szabályok szerint működött az Exodus, mint minden konverziós terépiával foglalkozó szervezet: a befogadás feltétele az, hogy nemcsak a korábbi „bűnös” életüket kell megtagadniuk az oda tartozni kívánóknak, de lehetőség szerint fel is kell mutatniuk egy hipokrita, hazug folytatást is, heteroszexuális kapcsolattal, gyerekekkel, „mintacsaláddal”. Pár évvel ezelőtti megszűnéséig az Exodus hétszázezer ember életébe piszkált bele mélyen, olykor halálosan. Utódmissziói pedig virágoznak. Igaz, az Exodus vezetői nem éppen társadalmi munkában tevékenykedtek, hanem ebből éltek, nem is rosszul (és volt köztük, aki komoly politikai karriert köszönhetett csodás pálfordulásának), ahogy azok a pszichológusok-pszichiáterek is, akik „gyógyulást” ígértek-ígérnek a szenvedőknek, és ezen a ponton már kissé elbizonytalanodik az ember, mit higgyen el a kamera előtti aktuális mea culpázásból…A dokumentumfilm számomra egyik legerősebb-legszomorúbb jelenete, amikor ez a pszichológiailag tökéletesen képzetlen ember telefonos lelkisegély-szolgálat keretében meggyőz egy anyát arról, hogy jól tette, amikor elüldözte otthonról a homoszexuális gyerekét, és nem fogadta el őt olyannak, amilyen, mert egy szülő feladata az, hogy erővel „lerángassa” a gyerekét a bűnös útról, ahogy kicsi korában tette, amikor fizikai veszélybe keveredett…A film túlmutat az LMBTQ-kérdésen. Arra világít rá, hogyan és miért szippanthat be bárkit (BÁRKIT!) egy mozgalom, egy eszme, egy demagóg, áltudományos tézisekkel megtámogatott, hittel, hiszékenységgel, félelemkeltéssel és bűnbakképzéssel operáló rendszer, amely jelentős médiatámogatással bír, pláne, ha az aktuális helyzet is ráerősít a szorongásokra (ahogy az AIDS tette a nyolcvanas években a homoszexualitással kapcsolatban).Befolyásolhatóságunk oka pedig nem egyéb, mint hogy minden egyes ember arra vágyik, hogy valahol elfogadják, befogadják, tartozzon egy közösséghez és ott szeretetet kapjon, odafigyelést és megbecsülést. És ezért hajlandó nagy áldozatokat is hozni. Akár meg is halni érte: szó szerint vagy (az erkölcs nevében) erkölcsi értelemben.