A Voszkreszenszkij család 1941 szilveszterén készülődik megünnepelni a beköszöntő új évet. A film teljes cselekménye egy helyiségben, egy este játszódik valahol Leningrád közelében és csupán 7 szereplője van: Gregorij Voszkreszenszkij professzor, felesége Margarita, fia Gyenyisz, lánya Liza., két vendég, Mása és Vitálij, valamint a nagymama, aki meg sem jelenik a vásznon, csupán a helyszín feletti helyiségből kopogással jelzi kívánságait.A családnak a blokád ellenére nem kell éheznie, mert a családfő egy tudós-professzor, aki „különlegesen fontos állami feladatot” lát el. Voszkreszenszkij professzor annyira fontos személyiség, hogy még a lakóhelyét is el kell titkolni, nehogy az ellenség hozzájusson kutatási eredményeihez Az ünnepi készülődést megzavarja egy kellemetlenség, nevezetesen a háztartási alkalmazottat elvonták a családtól, így a professzorné asszonynak kell elkészíteni az ünnepi vacsorát, a sok finomság mellé megkopasztani és megsütni egy tyúkot, ám az meghaladja a professzorné asszony képességeit.Hirtelen bonyodalom keletkezik: az egyetemista fiú, Gyenyisz egy fiatal lánnyal, Másával állít be, és közli, hogy a lány velük fog szilveszterezni. Ettől kezdve a kiéhezett vendég előtt titkolni kell, hogy milyen gazdagon meg tudják teríteni az ünnepi asztalt. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy Liza is beállít egy férfival, Vitálijjal, akiről azt állítja, hogy hamarosan hozzámegy feleségül.
Az izgalom a tetőre hág, amikor kiderül, hogy eltűnt a professzor kulcsa a laboratóriumához, ráadásul illetéktelen járt ott, félő tehát, hogy a kutatási eredmények az ellenség kezébe kerültek. Mire a dolgok tisztázódnak a háziak és vendégeik kénytelenek megalkudni egymással. A Szilveszteri mulatság még elkészülése előtt már vihart kavart az orosz közéletben. Amikor a rendező azt nyilatkozta, hogy új filmje egy vígjáték lesz, amely a leningrádi blokád idején játszódik, heves támadás indult ellene. Újságcikkekben és TV műsorokban, internetes blogokban keltek ki ellene, sőt telefonon még halálos fenyegetéseket is kapott. Az orosz törvényhozás egyik tagja Twitter bejegyzésében közölte abbeli reményét, hogy a film sohasem fog elkészülni, és minden befolyását latba fogja vetni, hogy ez így is legyen. Az orosz hatalompárt, az Egységes Oroszország egyik vezetője kijelentette, hogy fel fogja kérni a kulturális minisztert, hogy majd ne engedje meg a film forgalmazását.
Miért is volt ez a bősz felháborodás? A filmterv (!) ellenzői azzal érveltek, hogy nem lehet viccelődni azzal a mérhetetlen szenvedéssel, amit a blokád idején az emberek elszenvedtek. Abban persze igazuk van, hogy az átélt szenvedéssel viccelődni nem szabad. Azonban sem a film terve, sem az elkészült film nem a blokád alatti szenvedésekről szól, hanem egészen másról, nevezetesen arról, hogy amíg az átlagemberek szenvedtek, voltak olyan kivételezettek, akiknek nem, vagy kis mértékben kellett csupán nélkülözniük. (Kétségtelen, hogy a filmben szó esik a blokád okozta szenvedésekről, de hangsúlyozottan nem ironikus formában.) Tehát, véleményem szerint a Szilveszteri mulatság sokkal általánosabb problémával foglalkozik (kétségtelenül helyenként fekete humorral) az orwelli meghatározás szerinti az „egyenlők és egyenlőbbek” problémájával. Az, hogy az alkotók egy tragikus környezetbe helyezték a történetet, csak harsányabbá tette az átlagember és a kivételezettek közötti különbség bemutatását. A heves kritikát talán éppen a mai Oroszország viszonyaira utaló áthallás váltotta ki. Hozzáteszem, hogy a film mondanivalója nem csak időben (1942 vs. 2018), de térben (Oroszországban és azon kívül) sem korlátozott, hasonló mondanivalójú alkotás születhetett volna nálunk is.
Visszatérve a filmre, műfaját tekintve a szerzők akárhogy is vígjátéknak szánták, harsány nevetést nem vált ki, de könnyed formában dolgozza fel a felvetett problémát. A kis költségvetésű alkotás (az alkotók saját költségükön készítették el a filmet) adottságai révén inkább egy színdarabra hasonlít, nem csupán egy helyiségben zajlanak az események, de a szereplők létszáma is korlátozott. A történetben a szereplők egy dologban hasonlítanak egymásra, nevezetesen abban, hogy mindenki (talán az egyetlen Gyenyisz kivételével) hazudik:
A Voszkreszenszkij házaspár a vendég előtt úgy akar tenni, mintha ők pont úgy élnének, mint az egyszerű emberek.Liza a lányuk, egy idegent hoz vendégségbe, akiről azt állítja, hogy hozzá akar menni. Vitalij, Liza vendége, nem háborús hős, hanem éppen ellenkezőleg, öncsonkitással akarta elkerülni, hogy a frontra kerüljön. Mása bekerülve a viszonylagos jólétbe nem csupán hazudik, de még lop is. Nekem ebből az alkotóknak az a véleménye szűrődött le, hogy nemcsak a kivételezettek, de az átlagemberek sem hibátlanok,
Ha most az áthalláson is elgondolkodunk, a történet sem a hatalom embereinek, sem kritikusainak nem nagyon kedvező. Azok, akik a változások zűrzavarában gazdagodtak meg (az u.n. oligarchák) nem szívesen ismerik el kivételezett voltukat, ők szerintem úgy tekintik,