A fiatal George (Ray Lovelock) éppen vidékre készül, hogy hátrahagyva a város zajos és szennyező légkörét, egy idilli hétvégét töltsön el barátaival új vidéki házában. Útközben viszont egy benzinkútnál egy hölgy, Edna (Cristina Galbó) véletlenül összetöri autójával a férfi motorját, így George kénytelen a nővel utazni egy darabon. Mindketten sietnének a maguk dolgára, de mivel Edna a drogfüggő nővéréhez, Katiehez (Jeannine Mestre) és annak férjéhez igyekezne látogatóba, meggyőzi Georgeot, hogy előbb oda menjenek. Megérkezésükkor több különös dolgot is tapasztalnak a környéken. Először is George kerül enyhe nézeteltérésbe a mezőgazdasági hivatal embereivel, akik egy újfajta gépet tesztelnek a vidéken, ami ultraszónikus sugárzás alkalmazásával pusztítja el a kártevő rovarokat. Ezután pedig Ednát támadja meg egy vörös szemű, eléggé ápolatlan és csapzott férfi, de mivel nincs szemtanúja az esetnek, így senki sem hisz neki. Mire pedig megérkeznek a lány nővéréhez, addigra már Katie férjét meggyilkolta valaki, és a rendőrség a drogfüggő feleséget gyanúsítja a bűnténnyel. George és Edna megpróbálnak maguk utána járni a dolognak, de rövidesen rájönnek, hogy itt még sokkal nagyobb gondok is lehetnek, ugyanis nagyon úgy fest, hogy valamilyen módon néhány holttest feltámadt halottaiból, és engedelmeskedvén a legősibb, legelementálisabb ösztöneiknek, az élőkre kezdenek vadászni.Jorge Grau filmje egyértelműen George A. Romero klasszikusának, Az élőhalottak éjszakájának sikerét lovagolja meg, de szerencsére egyáltalán nem egy szolgai másolatról van szó. Sőt, a film egy nagyon érdekes kísérletként, vagy átmenetként is értelmezhető. Az önálló, emberhús után éhező zombikat ugye Romero teremtette meg 1968-as filmjében, viszont igazi népszerűségre az 1978-as folytatásban, a Holtak Hajnalában tettek szert, és ezután kezdték el leginkább alkalmazni más filmkészítők is ezt a zombifajtát. Grau filmje pont a két alkotás között helyezkedik el, amikor már létrejött a modern zombi, de még nem vált alapfogalommá, így a filmesek még szabadon kísérleteztek ezzel a formulával. Továbbá az is fontos tényező, hogy egy európai produkcióról beszélünk, ami már alapból feltételez egy teljesen más szemszögből való hozzáállást, azon kívül, hogy valóban az egyik első európai zombi horrorrá is válik. A megszokottól eltérően itt szó sincs zombi-apokalipszisről. Egy kis vidéki közösség elszigetelt eseményéről van szó, ami persze idővel könnyen eszkalálódhat nagyobb területekre, de egyenlőre csak ezt a kis közösséget, és környékét érinti a probléma. Ez az úgymond „kispályás” lépték, a vidéki környezettel egy sokkal klasszikusabb horror képét adja, ami még a régi rémmesék világát is megeleveníti. Itt tényleg a klasszikus sírból kikelt hullákat kapjuk meg (többek között), és a környezet is a borongó, vidéki tájakkal, falusi házaival és temetőivel is inkább erre játszik rá. Ez pedig egy fantasztikus és hátborzongató hangulatot képes teremteni, ami szerintem sokkal hatásosabb és lélekre hatóbb tud lenni. Hiába van szó zombikról, a fenyegetés sokkal megfoghatatlanabb, és kiszámíthatatlanabb, mint általában. Itt még van helye a rejtélynek, és az ismeretlentől, a felfoghatatlantól, a megérthetetlentől való félelemnek.És ez már el is vezet a film lényegi tartalmához és mondanivalójához is. Romero óta tudjuk, hogy a zombi fogalma, és a zombifilmek is erős társadalmi és rendszerkritikákat hordozhatnak magukban, amiknek kifejezésére maximálisan alkalmasak is. Persze sok esetben erőltetett belemagyarázásról van inkább szó, nem pedig komoly tartalomról, ami persze lehetünk őszinték, nem kell, hogy alapvetése legyen egy jó kis zombihorrornak. A Let Sleeping Corpses Lie esetében viszont nagyon is erről van szó. A film már a nyitányában is eléggé impozáns képekkel indít. A mocskos, zsúfolt nagyvárosi nyüzsgést láthatjuk, amiből George jóformán elmenekül a vidék tiszta nyugalmába. A járókelők fele maszkban járkál, vagy sálat teker az arcára, autók torlódnak az utakon, és gyárkémények eregetik mérgező füstjüket a levegőbe. Ha ez nem lenne eléggé nyilvánvaló célzás a környezetszennyezésre, a film során még kapunk erre bőven utalást. Az egyik ilyen pont maga George karaktere, aki zsigerből elutasítja a modern technológia túlzott alkalmazását, és hangoztatja is annak környezetszennyező hatását. Itt persze bejön a modern, iparosodott városi ember arroganciája, ami leginkább a mezőgazdasági minisztérium emberei képében jelenik meg, akik egy sugárzással dolgozó gépet alkalmaznak a vidék kártevőinek kiirtására, ezzel is belepiszkálva a természet rendjébe. És természetesen ennek lesznek a következményei az egyre inkább felbukkanó zombik is, amik rendhagyó módon kicsit eltérnek a megszokott élőhalottaktól. A jól ismert lassú, húsevő zombikat itt is megkapjuk, és bár őket is az alapösztönök hajtják, de ezek a lények jóval intelligensebbek átlag filmes társaiknál; logikusan gondolkodnak, eszközöket használnak, és tudatosan teremtenek új élőholtakat. Itt egyáltalán nincs harapás