Ronald Reagan elnök kitöltötte a két ciklusát a Fehér Házban, így 1988-ban új elnöke lesz Amerikának. Az egyik legesélyesebb jelölt Gary Hart demokrata párti szenátor, a karizmatikus politikus különösen a fiatal választók körében népszerű. Ám minden összeomlik, amikor kiderül, hogy házasságon kívüli viszonyt folytat. A média ráveti magát az ügyre, ami azzal fenyeget, hogy nemcsak a karrierjét, de magánéletét is tönkreteszi. A Hart-ügy mély és tartós hatást gyakorol az amerikai politikára. A gyenge alapszituációt azzal próbálja ellensúlyozni a rendező, hogy temérdek értéket ütköztet, valamint izgalmas kérdéseket feszeget. Hogyan hatott a politikára az infotainment, azaz az újságírás szórakoztatóipari termékké válása? Mit veszített Amerika Gary Hart visszalépésével? Vajon egy politikus megítélésénél mi a fontosabb: a magánélete vagy az államférfiúi munkássága?Mindez különösen Trump elnökké választásának tükrében érdekes. A regnáló amerikai államfőről ugyanis bebizonyosodott, hogy lefizetett egy pornószínésznőt a hallgatásért, mégis megnyerte a választást. Illetve kiszivárgott róla egy felvétel, ahol úgy beszél a nőkről, hogy azokat meg kell ragadni a sunájuknál fogva. Az aktuálpolitikai áthallások a műfaj egyik kiemelt sajátossága, ami napjainkban egyértelműbb, mint valaha – gondoljunk csak A Pentagon titkaira! Reitman közel sem annyira didaktikus, mint Spielberg volt, de erősen kérdéses, hogy az áthallások helyett mit kínál. A műfaj fejlődésének másik iránya a nagypolitika kulisszatitkainak leleplezése – ezt az irányt az Alelnök képviseli idén, gyökerei azonban egészen messze nyúlnak vissza (Alan J. Pakula: Az elnök emberei). És az Így ne legyél elnök ebben a tekintetben kifejezetten óvatos, a sajtó emberein kívül minden szereplővel kesztyűs kézzel bánik.Épp az utóbbi vonása miatt morális állásfoglalása erőteljesen megkérdőjelezhető: felmenti az elnökjelöltet tette alól. Kidolgozatlan női karakterei révén pedig szinte szembe megy az aktuális hollywoodi trenddel, vagyis a nők elnyomásának hangsúlyozásával. Összességében tehát erényeivel szemben (mint a képi világ, a vágás vagy a szerepmegformálás, amelynek fényét a két említett színészen kívül J.K. Simmons játéka is növeli) pont a zsáner meghatározó pontjain (üzenet, történet és morális értékítélet) követ el súlyos hibákat a film.