Egy új realizmus született meg a mozivásznon: a Balaton-romantika, a hazai borkultúra és a megmosolyogtató alkoholizmus, a vízibicikli, a tanári bérből finanszírozott pompás vidéki esküvők, a „mizu mizu mizu” valósága. Itthon kolbászból van a kerítés.Az már mondhatni közhely, hogy a hatalom kedvenc formátuma a kosztümös, történelmi filmeposz, de körvonalazódik egy kortárs témákra építő irányvonal is, érdekes módon, nagyrészt az ötvenes évek szocialista realizmusának mintájára. Ennek talán első, de félreérthetetlen darabja az Együtt kezdtük. Míg a szocreál állandó idilli környezete a gyárak világa volt, az új realizmus esetében ugyanez a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. reklámjaiba illő, fonyódi és badacsonyi látképeknek, a balaton naptól csillogó hullámainak, a zöldellő borvidékeknek feleltethető meg. A szocreálban a cselekmény középpontjában mindig a munka és a termelés állt; manapság mi más lehetne ennek méltó párja, ha nem a hazaszeretet és persze a szexualitás, illetve a reprodukció kérdése (melyek ugyanazon ideológia szentháromságát alkotják)? Jelen vannak a – Hirsch Tibor szavait kölcsönözve – „megjavulni képes termelési hősök”, akik jelen esetben a NER realitásán kívüli külön utakat keresnek, „egyénieskednek”, majd rá kell jönniük: itt a helyük, a nagyapa örökségét szimbolizáló pincészetet kell csupán felvirágoztatni, ilyen egyszerű. Marci (Jakab Balázs) és szerelme, Franciska (Mosolygó Sára) is ezt az utat járják be.Az Együtt kezdtükkel sincs semmi baj technikai szinten: helyén van a rendezés, az operatőri és színészi munka, van pár megmosolyogtató poén, és érdekesnek ígérkező konfliktus. Ne feledjük, az ötvenes évek termelési filmjei is hozzáértő kezek, tehetséges rendezők és színészek alapos munkái voltak. Az egyetlen kritika talán a forgatókönyvre irányulhatna, hiszen kevésbé érződik, merre halad a cselekmény. Ez azonban nem véletlen: egy sajátos realizmus alapjainak letételéhez nem kitüntetett dramaturgiai pontokra, nem egetrengető fordulatokra van szüksége. Egy lassan csordogáló állapotot, kis túlzással egy csendéletet kell közvetítenie, amiből az adott realizmus legalapvetőbb fizikai törvényeit tanulhatják meg és sajátíthatják el a nézők.