A Dan és a szerelem esetében is tökéletesen működik az újrahasznosítás elve – a film alkotói a 2005-ben bemutatott Kőkemény család (The Family Stone) után maradt lerágott csontokat cukrozzák újra. A két történet szemet szúróan hasonlít egymásra. Dan, a gyerekeit egyedül nevelő férfi a minden évben megrendezett családi összejövetelen elszereti testvére barátnőjét. Ez természetesen konfliktust szül, rövid ideig az egész família utálja a szerencsétlen szerelmest. Aztán egyszer csak mindenki belátja, hogy csoda történt, hiszen Dan végre újra rátalált a szerelemre. A megbocsátás jegyében tehát kivirágozhat a kapcsolat. Körülbelül ennyi a történet: már az első 10 perc után le tudnánk kottázni a hátralévő másfél órát.A gyenge sztori ellenére a legtöbb figura megáll a lábán. A forgatókönyvíró különösen szépen megrajzolta Dan (Steve Carell) karakterét. Az özvegy apa egy olyan újságíró, akinek írásaiban a családi problémákkal küzdő emberek lelnek megoldásra. Cikkei alapján ő a családguru, hétköznapjai alapján pedig úgy tűnik, ő a legrosszabb apa és testvér. A nézőkben meg leginkább sajnálatot ébreszt. Dan jóhiszemű, kedves, törődő, elveihez mindig hű férfi és apa, azonban épp elvhűségéből kifolyólag nem képes megfelelően menedzselni életét. Amikor megismeri Marie-t (Juliette Binoche) egy könyvesboltban, érzi, talán ő az a nő, aki elhunyt felesége nyomdokaiba léphet. Amikor azonban kiderül, hogy a nő testvérének barátnője, Dan végképp csődöt mond. Kezdi megszeretni Marie-t, ugyanakkor próbálja magát távol tartani tőle, hiszen elvei nem engedik, hogy szétzúzza testvére kapcsolatát.A film tehát a tipikus amerikai romantikus komédia, sok régi és kevés új ötlettel, lapos történettel. Nem kell rajta gondolkodni, nem gazdagít sem szellemileg, sem lelkileg. Csupán egy olyanfajta kikapcsolódást biztosít, amit délutáni agymosásnak szoktunk nevezni.