Charles Bukowski az elején egyáltalán nem érintett meg. Olvastam ugyan egy-két könyvét, de az alkoholban, nőkben, hányásban, és egyéb testnedvekben dagonyázó főhős történetei kifejezetten untattak. Aztán egyszer nem volt mit olvasnom, és ha nincs ló, jó a szamár is alapon végigvettem az összes magyarul megjelent írását. A Kezdő (Ham on rye) olvasása közben történt először, hogy azt mondtam, bazmeg ez kurva jó, és a következő oldalnál már könnyeztem a meghatottságtól. Gondoltam, akkor itt mégis van valami. Valami azonban még mintha hiányzott volna. Mivel műveiben rengetegszer előkerült, hogy az 1920-1994 között élt Los Angelesi, de eredetileg a németországi Andernachban született író, költőként kezdte, elhatároztam lefordítom néhány versét. Akkor még nem tudtam, hogy ezt már előttem sokan megtették, de így még érdekesebb volt összehasonlítani elkészült munkáim az elődökkel. Ennek során derült ki számomra, hogy lírája, ha lehet, még sokkal fontosabb, mint prózai művei. Sőt egyenesen a világirodalom egyik legjobbja. Így érkezünk el a Born into this című dokumentumfilmhez, ekkorra már nagyon rácsavarodtam a csávóra. Elkezdtem magyarra átültetni a feliratot, amely elég kemény feladatnak bizonyult, lévén sok vers szerepel benne, amik minimalista kinézetük ellenére marha bonyolultak, és rengeteg bennük az amerikai szleng. Úgy érzem mégis sikerült. A filmről sokat nem akarok előre elárulni, mert egészen kiváló, nagyokat borultam rajta, kik is nyilatkoznak, de nagy vonalakban annyit, hogy Bukowskit a Beat irodalomhoz sorolják, bár semmi köze a Ginsberg, Kerouac, William Borroughs vonalhoz, mégis ha valaki kérdezi, mégis oda lőném be. Bukowski egy kifejezetten nehéz gyermekkor után, egy kifejezetten nehéz kamaszkoron át, kifejezetten nehéz fiatal évekkel indul, kifejezetten nehéz fizikai munkákból tartja fenn magát. Megállás nélkül iszik, verekszik, munkahelyeket, városokat vált, közben állandóan ír, és gyönyörű, érzékeny sorokat képes írógépéből elővarázsolni. Ami egészen hihetetlen, mármint miért kezd el valaki ilyen háttérrel egyáltalán ilyennel foglalkozni. Nagyon lassan indul be irodalmi karrierje, de a 60-as évektől kezdve egyre nagyobb tömeget nyer meg őszinte, kőkemény stílusával. Egy idő után már sikerül csak az írásból élnie, a lóverseny mint nagy szenvedély marad, lelép a postáról, ahol éjszakás 15 évig, de az ital továbbra is jelen van, a nők jönnek, majd mennek. Eléri a világhír, lesz egyetlen nő, a pia is játszik még, majd 74 évesen hal meg, már kifejezetten bölcsen, óriási verseket írva, a világgal megbékélve. Nekem kifejezetten sokat adott a fordítás, rengeteget megtudtam magamról, és sok nehéz melós napot éltem túl így a teherautó ülésén. Nézzétek meg ti is! az ismertető szerzője és a felirat fordítója Kerényi Tamás