Az álszent, okoskodó vénasszony ömlengései és egykori főnökének/kenyéradójának végtelen kritizálása, közben ő se volt jobb, csak itt már megérte neki eladni magát. Visszatetsző! A jelentéktelen kis szürke eminenciás titkárnő nagy napja elérkezett, a film pedig elkészült. Ki tudja, mi igaz belőle és mi nem, én inkább elosztanám kettővel...és nem tűnik úgy, hogy bármit is sajnálna. Jobb lett volna csendben maradni és elvonultan "vezekelni", ha egyáltalán volt miért, nem volt ott ő annyira fontos, csak egy volt a sok közül.
Traudl Junge 1943-tól a náci birodalom összeomlásáig volt Adolf Hitler egyik személyi titkárnője. Dolgozott a főhadiszálláson a Farkaslakban, az obersalzburgi Berghofban és a berlini különvonaton. 1944-ben szemtanúja a sikertelen Stauffenberg-merényletnek; a háború utolsó napjait és a Führer öngyilkosságát a Führerbunkerben, a körbezárt fővárosban élte át. Hitler Traudl Jungenek diktálta le végrendeletét.
Ebben a filmben nyilatkozik először Traudl Junge nyilvánosan az életéről, vall önmagáról. Beszél müncheni gyerekkoráról, a véletlenekről és az életkörülményekről, amik először Berlinbe "A Führer Kancelláriájába" majd később mint személyi titkárnőt a Farkaslakba vezették. Beszámol a napi eseményekről, amelyek barátságos banalitása abszurd ellentmondásban van a náci hatalom népirtó politikájával.
Az utolsó óráig nem bocsátkozik spekulatív történelem-értelmezésekbe Hitler személyével kapcsolatban. A filmben tanúi lehetünk, ahogy Junge asszony a nemzetszocializmus dühödt ellenzőjévé lép elő, valamint ahogyan arról vall, hogy soha nem tudta magának megbocsátani akkori naivitását, nemtörődömségét.
A film bemutatója 2002-ben volt a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Traudl Junge súlyos betegsége után, 2002. február 12-én halt meg; néhány órával a film ősbemutatója után.
"Számomra Junge asszony egy tiszteletre méltó asszony, azon kevés emberek egyike, akik iránt azért érzek mély tiszteletet, mert hajlandóak a történelemből, saját maguk történetéből tanulságokat levonni. (...) A film egy olyan embernek a története, aki azáltal, hogy képes volt elgondolkodni és változtatni életén, készen állt tanulni hibáiból és tudatosította magában múltbéli hibáit. (...) Amint felkészült arra, hogy feldolgozza és a nagy nyilvánosság előtt is felvállalja múltját, azután érezte magát késznek arra, - saját bevallása szerint - hogy életétől is megváljon." - André Heller, rendező