A Könyvesbolt Párizsban egy félszeg, titkokat és sebeket hordozó könyvesbolttulajdonos, Vincenzo (Castellitto) és egy egzaltált színésznő, Yolande (Bérénice Bejo) kapcsolatát dolgozza fel, akik sok félreértés, sértődés között botladozva közelednek egymáshoz és persze sokat tanulnak közben egymásról, önmagukról és az életről. Történetük színházias keretet kap, némileg indokolatlanul: a film a függöny szétnyílásával indít, majd összehúzásával zárul, de menet közben akár el is feledkezhetünk erről a keretről – igaz, hogy szinte végig egy helyszínen járunk és Bejo belépője is rossz értelemben véve színházias, de ezeket leszámítva Castellitto nem vitte végig következetesen az ötletet.Az olasz-francia koprodukcióban készült film a mindenki fejében élő Párizs-képet húzza alá és tolja el a komolyan vehetőség határára: macskaköves, girbegurba utca, ennek két oldalán cuki könyvesbolt és kis színház, a könyvesbolt állandó látogatói között pék, professzor és pap, de még az Eiffel-torony látványát sem ússzuk meg a kevés külső helyszín egyikén. A Könyvesbolt Párizsban nagy ritkán reflektál is ennek az egész mézeskalács-jellegnek a hamisságára, de nem ez a meghatározó, így az ilyen pillanatok inkább csak kilógnak a film szövetéből, megtörik a varázst – ami egyébként megvan, Castellitto filmje hangulatos, kedves darab. A vad ötletek mellett keserűség és őszinte dráma is ellensúlyozza a kiszámítható románcot: a Könyvesbolt Párizsban ennek köszönhetően kissé sötétebb, mint a műfajtól várnánk, főleg az apa-lánya-szála működik jól. A történet harmadik szereplője ugyanis egy kerekesszékes, szobájába zárkózó, némaságba burkolódzó fiatal lány,