Óceánjáró fedélzetén utazik India misztikus partjai felé egy furcsa és egy kevésbé furcsa pár: Oscar, a tolószékhez kötött elvetélt regényíró és az álmatag pincérlányból öldöklő angyallá avanzsált Mimi, továbbá egy sápatagon higiénikus brit házaspár, Nigel és Fiona. Az út Indiába néhány hányástól eltekintve meglehetősen eseménytelen, ráadásul egy – épp az Út Indiába filmváltozatából ismerős – figura figyelmezteti hőseinket: nincs is értelme odamenni. Még szerencse, hogy útközben Oscar látványos flashback-technikával előadja Nigelnek Mimivel való kapcsolata történetét. Romantikus találkozás, szenvedélyes szerelem, átmeneti csömör, lélekmentő perverziók (van itt minden, talán kissé túl tételesen is: borotvapengék, korbácsok, kötelékek, ragtapaszok, bőrruhák, csizmák, maszkok, no meg a katartikus „aranyzuhany”, mely nagy csalódásunkra nem ábrázoltatik a vásznon), majd a végső nyűglődés, a másik permanens megalázása, előbb Oscar, aztán – és itt jön a törés a történetben – Mimi részéről, a testileg-lelkileg megnyomorodott partnerek közti bizarr vér- és dacszövetség, a film legvégén pedig a csattanó, a szó szoros értelmében, kettő is.