Jacques Becker, a méltatlanul kevéssé ismert rendező filmje José Giovanni regényén alapul, ami egy szökési kísérlet igaz története, amelyben maga a szerző is részt vett 1947-ben. Becker José Giovannival közösen írta a forgatókönyvet, majd a szerepeket amatőrökkel játszatta el. Az amatőr színészek szerepeltetése azonban csak egyike azon elemeknek, amelyek megerősítik ezen különleges film hitelességét. A filmélményben döntő tényező Becker időkezelése is, melynek során egyetlen, csaknem négyperces beállításban vette fel azt a jelenetet, amelyben az öt cellatárs áttöri a cella kőpadlóját, tudatosítva ezzel a nézőben, hogy az emberek a szemük láttára fejtik ki azt az erőfeszítést, ami a kőpadló feltöréséhez szükséges.A cella öt lakója előzetes letartóztatásban van a börtönben, ítéletre várnak, és mindannyian olyan bűnt követtek el, ami miatt hosszú letöltendő börtönbüntetésre kell számítaniuk. Szökést terveznek, és a végrehajtás időpontját nagyban meghatározza, hogy éppen kőműves-munkálatokat végeznek a körletben, ami megfelelő háttérzajt nyújt ahhoz, hogy átvéssék a cella alsó födémét, amivel bejuthatnak a börtön alatti csatornarendszerbe. Az egyedüli komoly akadály egy betonfal, ami azonban olyan erős, hogy úgy döntenek, pár éjszakát felölelő munkával inkább körbeássák azt. A szökésben rejlő feszültséget még intenzívebbé teszi, hogy Gaspard (Marc Michel) nézőpontját kell magunkévá tennünk, azét a fogolyét, akit egy másik cellából helyeztek át váratlanul az eredeti összeesküvők közé. Érkezése arra kényszeríti a többieket, hogy válasszanak: feladják tervüket, vagy bizalmukba fogadják a jövevényt. Noha végül az utóbbi mellett döntenek, Gaspard nem simul be tökéletesen a csapatba, aki nemcsak tanultságban és viselkedésben különbözik tőlük, hanem abban is, hogy ő az egyetlen, akinek részletesen megismerjük az esetét. A jelenléte keltette feszültség adja a film elsődleges lélektani izgalmát, amely a film döbbenetes végkifejletekor tragikus dimenziót ölt.Becker a forgatás és a vágás alatt végig betegeskedett és úgy halt meg, hogy a hangkeverés befejezetlen maradt. A filmet a rendező kívánságai szerint fejezték be, de az első, 140 perces verzió bemutatása után Serge Silberman producer 24 perccel lerövidítette azt, hogy jobban megfeleljen a kereskedelmi forgalmazás követelményeinek. A kivágott rész teljesen elveszett, de Az odú a ma látható változatában is mestermunka.
Нет комментариев