Уберите лишние метки и подтвердите оставшиеся, если они определены верно
Убраны из меток0
Подтвердить метки
Отмена
Eric Rohmer.A monceau parki péklány.1963
A Rohmer-filmekben sokat beszélnek. A Rohmer-filmekben nem történik semmi. A Rohmer-filmek nem elmésélhetőek. Filmjei könnyedek, játékosak. Filmjei súlyosak. A kevesek művésze. Erkölcsfilozófus.
"Olyan dolgokat akarok megmutatni a filmvásznon, melyeket filmrevihetetlennek ítélnek, olyan érzelmeket ábrázolni, melyekről azt tarják, lehetetlen megelevenítésük, hiszen túl mélyen rejlenek a tudat börtönében" - írta egyszer.
Egyik méltatója, Jean Collet szerint minden filmje (legalábbis az első, az Erkölcsi példázatok című ciklusból) összefoglalható így:
"Kapcsolat áll fenn egy férfi és egy nő között. Ezt a kapcsolatot, úgy látszik, megszakítja egy harmadik személy közbelépése (vagy passzív jelenléte). Végül is helyreáll az alaphelyzet."
Filmjeit nem lehet elmesélni. Látni, érezni kell. De csak megfelelő hangulati állapotan szabad hozzákezdeni. Napi rohanás után, szertekalandozó gondolatokkal a fejünkben nem lesz élvezhető.
A mi közép-európai megszokásaink és ízlésünk számára kissé talán idegenek a filmjei. (Gondoljunk csak Illyésre, amikor azt írja, hogy a Cocteauval folytatott negyedórás beszélgetés után a végkimerülés jeleit tapasztalta magán. A franciák nem csak gyorsabban beszélnek, de gyorsabban is gondolkodnak.) Ám akit ezek a különbségek akadályoznak, hogy minden esztétikai finomsága és bravúrjai ellenére közel kerüljön a rendezőhöz, az megpróbálhatja életmód-dokumentumnak tekinteni a filmjeit. Talán így mégiscsak be tud kerülni ennek az egyedülálló rendezőnek a bűvkörébe.
Показать еще
На видео отмечены:
Присоединяйтесь — мы покажем вам много интересного
Присоединяйтесь к ОК, чтобы посмотреть больше интересных видео и найти новых друзей.