Úgy tartják, mikor Isten megbüntette a büszke angyalokat és letaszította őket az égből, azokból akik a vízbe potyogtak, vízi ember, vodnik lett. A nevük Csehországban „hastrman” (a német wassermanból), a lengyeleknél „topielec”, az oroszoknál „vodjanoj”, a szlovákoknál „molek”. Uralkodik minden felett, ami a vízben van. Kegyes azokkal, akik tisztelik, kedvez nekik a hajózásban, pénzt ad kölcsön, részt vesz az esküvőjükön, gyermekeik keresztapja, de bosszút áll a rajta esett sérelmekért, baleseteket okoz, megrontja a vizek körüli termést, lányokat rabol el, vízbe csalja az embereket, hogy beleveszejtse őket. Az elveszejtettek lelkét valamilyen lefedett edénykében tartja fogva, hogy az ne juthasson fel a mennybe, ne üdvözüljön. Aki a fedelet felemeli, az a lelket kiszabadítja, amely így a mennybe jut. A lélek ekkor felszólítja jótevőjét, hogy szabadítson ki más lelkeket is. Mindig hálás lesz kiszabadítójának és egész életében segíti őt. A természet feletti erővel felruházott lények sorában talán mégis a „legemberibb”. Lehet félénk és sérülékeny, csábító és barátságos, vagy épp vad és kegyetlen. Csalóka, ingatag és változékony, mint az általa megszemélyesített víz. Összekötő kapocs az ember és a természet között. Mikor az emberek még lassabban jártak, nem vágták ki az erdőket, nem csapolták le vagy mocskolták be a vizeket, gyakran találkoztak vele, és ő is szívesen időzött az emberek társaságában. Sokféle alakban mutatkozott.Gyakran látták mint vadászt, zöld hajtókás ruhában, vagy mint kis embert zöld kabátban, akinek a bal oldaláról csöpög a víz, vagy a bal oldala nedves. Néha mint kisfiú jelenik meg, zöld kalapban és zöld kabátban, vagy zöld kabátban és piros nadrágban. Máskor nem a kalapja zöld színű, hanem a haja. Szürke ruhában is látták már, amint az akasztófán vagy a zsilipen üldögél, gyöngyöket rakosgat az egyik kezéből a másikba, vagy papucsot varr, vagy a haját fésüli.
j